A név kötelez, szokták mondani, és ez nem véletlen, hiszen a megbízható név egy szakmai területen, biztosíték a kiváló minőségre...A Mavrák család neve nem ismeretlen a fodrász szakmában, sőt. Igazi fodrászdinasztia, hiszen kivétel nélkül mindenki ezt a hivatást választotta, eredményeik, és az évtizedekre visszanyúló tapasztalatuk, régen is, és ma is a család nevének fémjele. Persze, ebben a családban is akadt „valaki", aki majdnem letért a kitaposott ösvényről. Szerencsére, csak majdnem...
És nem könnyű Mavrák Eriknek, hiszen most rajta a sor...

 

- Legalább azt a szintet kell hoznod fodrászként, mint amit a családod, eddig...

- Ez pontosan így van, és olyan ez, mint amikor egy színészcsalád sarja éppen azért nem lesz színész, mert nem akar a felmenői árnyékában élni. Ez főleg akkor van így, ha a mércét magasra emelik. Az ember nem akar rosszabbul teljesíteni, mint amit elvárnak tőle, és ez komoly felelősség, tehát néha, még nehezebb is egy „ilyen" családdal az embernek a háta mögött, mintha mondjuk mindenki más és más területen dolgozna.

- Ugyanakkor nem volt gond jó mestert találni tanuló korodban!

- Ez tény, úgymint az is, hogy jó érzés az, ha az ember büszke lehet a családjára, és természetesen jólesik, hogy a szakma „nagy öregjei" elismerően beszélnek róluk.

- Tehát nem bántad meg, hogy te is fodrász lettél?

- Egyáltalán nem! Amikor döntöttem, fontos szempont volt az, hogy amit csinálok majd, az tiszta és kreatív legyen. Nos, a fodrászat éppen egy ilyen munka. Pár éve csak, hogy elvégeztem a fodrásziskolát, és éppen emiatt van az, hogy szinte a nap huszonnégy órájában dolgozni szeretnék!

- Be akarod hozni az időt...

- Igen, úgy tűnhet. Bár sokszor gondolom azt, hogy az életben mindennek megvan a maga ideje, és talán, ha korábban leszek fodrász, akkor nem ilyen vehemenciával vetném magam a munkába, és nem élvezném ennyire... Ki tudja?

- Mindenesetre már tettél le az asztalra, hiszen díjazott fodrász vagy, már te is...

- Igen, Jankó Manó Zsolt testfestő barátommal közösen sikerült olyat „tennünk" hogy az egyik tavalyi országos versenyről elhoztuk az első díjat, és most is versenyre készülünk. Szeretem a versenyzést, de elsősorban azért, mert ilyenkor tényleg szabadon szárnyalhatok, ez pedig mindent megér...

- Hagyományos fodrásznak tartod magad?

- Amikor a szalonban dolgozom, akkor természetesen igen. A vendég kívánsága a legfontosabb, én nem döntök helyette, főleg nem erőszakolom rá az elképzelésemet, legfeljebb javaslataim vannak. De a szalonban végzett munka egészen más, mint amit versenyen vagy performance-okon készítek.

- A performance mostanság hódít hazánkban, külföldön már bevált. Nem vágysz külföldre?

- Nem. A magyar fodrászok világszínvonalon dolgoznak, szeretek itthon dolgozni. Én láttam Tárnoki Laci bácsit hajat sütni, nos, azt úgy kell csinálni, ahogyan ő. Csodálatos. Ugyanakkor minek a külföld? Bármilyen külföldi újdonsághoz hozzá lehet jutni CD-n vagy videón, és máris megtanulható az új design. Ha külföld, akkor csak a versenyek miatt. Látogatóba.

- Most min dolgozol, éppen?

- Lengyel Andor rendezésében most készül egy film, jelenleg a forgatás tölti ki a napjaim. Nagyon élvezem, de természetesen a szalonunkban - amit „Kultúr sokk" néven a barátaimmal működtetünk - is dolgozom, és persze fotózás, reklámfilmek...

- Tehát reggeltől estig?

- Muszáj, de mit tegyek, ha egyszer imádom a munkámat...

- Szerinted, a mai fodrásztanulók is imádni fogják a hivatásukat?

- Ha megvan bennük az alázat a szakma iránt, és nemcsak győzni, de küzdeni is akarnak, és tudnak, akkor igen. És ha olyan mesterhez kerülnek, aki nem lenézi őket, hanem tanít... Akkor biztosan!

Fotó: Lukács Krisztián
Szöveg: Velczán Julia