Spanyol és olasz név keveredése, spanyol, indián és magyar ősök, rendőri karrier dédelgetése, majd fodrászat, extrém és természetes, elégedett és elégedetlen - számtalan jellemzője Avila Antonionak, aki csupán három éve van a szakmában, de már bizonyított...

 

 

- Huszonhárom évesen már nap mint nap dolgozol, számtalan versenyen veszel részt, bemutatókra hívnak, folyamatosan tanulsz, fejlődsz, előre törsz, mindezt miért?

- Fanatikus vagyok, örömömet lelem ebben a munkában, felszabadít. Amit elértem, azt a türelmemnek, a kitartásomnak köszönhetem, valamint, hogy remek trénereim voltak, a versenyzés terén Czuczi Mátyáséktól rengeteget tanultam, illetve sok helyről kaptam és kapok máig támogatást. Az, hogy versenyeken, a világbajnokságon indulhattam, nem egyedül magamnak köszönhetem, a Bes Hungary cég szponzorálása nélkül nem sikerült volna.-

- Kuriózumnak számít, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent elértél?

- Statisztikai adatokat nem tudok mondani, de az biztos, hogy ez szép teljesítmény. Valójában lehetősége mindenkinek van, a kérdés csak az, hogy megdolgozik-e érte, él-e vele vagy sem. A szorgalom nem mindenkire jellemző, a legtöbb fodrász igazából lusta, nem sokan versenyeznek, inkább azon igyekeznek, hogy elvégezzenek egy fodrásziskolát, legyen egy papírjuk róla, és egy boltban találjanak állást. Pedig a versenyzést nem lehet helyettesíteni, hiszen a precízséget, a kreativitást és a gyorsaságot fejleszti, és mindezek mellett egy hatalmas élmény.

- Melyek az eddigi legjelentősebb versenyeid?

- Sok versenyen voltam, pontos adatot nem tudok hirtelen mondani... Lényegesebb a Szakma Kiváló Tanulója versenyen a második helyezésem, a Magyar Bajnokságon a felnőttek között lettem - akkor még tanulóként - első, a legnagyobb dicsőség mégis a világbajnokságon elért 12. hely, a férfi divatfrizura számban. Mindig az volt az álmom, hogy kijussak egyszer a világbajnokságra, és ez idén Milánóban teljesült.

- A régi nagy álmod már valóra vált, mi a mostani?

- Pillanatnyilag nem tudom, mint, ahogy azt sem, merre induljak el. Ősztől ismét kezdődik a versenyszezon, addig megpróbálok arra törekedni, hogy a vendégeimnek minél magasabb szintű szolgáltatást nyújtsak, a többi pedig elválik.

- Hogy viszonyulsz a következő világbajnokság gondolatához, indulnál, ha tehetnéd?

- Lehetőségem ismét lenne rá, hogy a magyar férfi csapatba kerüljek, de ez több dologtól függ; mennyi időm, energiám és pénzem lesz. A versenyzést azonban semmiképpen nem szeretném abbahagyni, mert ez egyszerre izgalom, szórakozás és hobbi a számomra.

- Meglepő, hogy hobbiként tudod kezelni a versenyzést, így van ez a mindennapi munkáddal is?

- Igen, a munkám egyben a szórakozásom, sok vendégem szinte a barátom, vagy az is. Nem vagyok az a tipikus huszonéves, aki a buliknak él, inkább az a gondolkodó, magányos, művész lélek.

- Teljesen elégedettnek tűnsz...

- Most minden szép és jó, jól érzem magam, fiatal vagyok, még nem késtem el semmivel, és nem késtem le semmiről. Hogy az elégedettségem teljes-e? Valamilyen szinten igen, de inkább azt mondanám, hogy soha nem lehetek igazán elégedett magammal, mert mindig van még mit tanulnom, mindig újabb kihívásokkal kell szembe néznem.

- Mi az, ami elérhetetlen számodra?

- A vágyam, ami soha nem teljesülhet, hogy ne létezzen olyan terület ebben a szakmában, amit nem ismerek tökéletesen. Bár a fodrászat pont azért szép, mert mindig képes a megújulásra, állandóan változik, új trendek jönnek, új hajvágások, új színek, és ezeket követni kell. Ez így van jól. A munkámban ezt élvezem, az extrémebb dolgokat követni és megvalósítani egy-egy hajon, az életben, a hétköznapjaimban azonban, a természetességet kedvelem.

 

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Dala Gábor