Bizonyára számtalan oktató, versenytárs és fodrászkolléga számára ismert Sajbán Roland neve, aki az elmúlt évek során majdnem minden szakmai megmérettetésen indult és sikeresen szerepelt. Erről a visszahúzódó, halk szavú fiúról tanulóévei kezdetén talán senki sem gondolta volna, hogy egyszer a Moszkvai Világbajnokságon képviseli majd hazánkat, nem is akárhogyan.

- Idestova négy éve tanulsz és dolgozol fodrászként, ugyanakkor ez nem az első szakmád. Korábban mivel foglalkoztál és mi motivált abban, hogy végül a hajszobrászat területén horgonyozzál le?

- Az eredeti végzettségem szobafestő-mázoló, de ebben a munkakörben nemigen dolgoztam. A szüleim már a kezdetek kezdetén inspiráltak arra, hogy inkább egy olyan munkát válasszak, ami bár hasonlóan fantáziadús, de kevésbé jár fizikai megterheléssel. Így kezdtem el fodrásznak tanulni Sárosi Miklós Csepeli Figaró Szalonjában. Eleinte nem voltam egyszerű helyzetben, ugyanis a mesterem akkori meglátása szerint nem illettem bele az ideális fodrásztanuló képbe. Szerinte sem tehetségem, sem rátermettségem nem volt, ami pedig elengedhetetlen a professzionális munkavégzéshez. Akkoriban természetesen ez nagyon rosszul érintett, de igyekeztem nem foglalkozni a negatív kritikával. Szerencsére mára már ő is tudja, hogy tévedett, nekem pedig ezerszer megtérült a kemény munka és a kitartás egyaránt.

- Tudásod bizonyítékául szolgál bárki számára a számtalan kupa és oklevél, ugyanakkor a valósághoz hozzátartozik, hogy rögös út vezetett a sikerhez. Mi volt a legnehezebben elérhető foglalkozásbeli állomás eddigi tapasztalataid szerint?

- A precíz gyakorlati és pontos elméletbeli tudás megszerzése alapkritérium ebben a szakmában, ahogy az is, hogy a maximalizmus hirdetéséhez versenyezni kell. A szakmai kihívásoknak való megfelelés és az akadályok minél tökéletesebb leküzdése lendületet ad, előre visz. Én ebben már előbb hittem, minthogy versenyezni kezdtem volna másodéves tanuló koromban. Mindezt azonban megelőzte egy meglehetősen nehéz időszak az életemben, amikor gyakorlatilag el kellett hagynom a bal kezemet, átszoknom jobb kézre és azzal végezni a munka oroszlánrészét. A mesterem szerint így gyorsabb és gördülékenyebb a munka, ami a versenyzés szempontjából létkérdés. A kritikus hónapok alatt természetesen én nem mindig gondoltam így.

- Az eredményeid mégis végül Téged igazolnak, hiszen az utóbbi években majdnem minden kiírt versenyen indultál és szinte állandóan a dobogó egyik-másik fokán álltál. Mire vagy a legbüszkébb?

- Minden teljesítményem örömmel és büszkeséggel tölt el, de mindezekhez nagyban hozzájárul mesterem, Sárosi Miklós segítsége, akitől minden támogatást megkapok a versenyekre való felkészülés ideje alatt és a hétköznapokban egyaránt. Amit azonban mindenképpen ki kell emelnem az a tavalyi Világbajnokság, ahonnan fantasztikus élményekkel tértem haza.

- Mi volt az utolsó verseny, ahol próbára tetted önmagad?

- A legutóbbi megmérettetés a pécsi Magyar Bajnokság volt, ahol férfi klasszikus szárítás és vágásban, a technikai kategóriában hatodik helyezett lettem. Sajnos erre a szakmai kihívásra nem volt annyi időm felkészülni, mint a korábbiakra, hiszen minden hétköznap, sőt néha még szombaton is dolgozom, ami maximálisan igénybe vesz. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a mesterem elismeréseként maga mellé vett a szalonba, így mostanára sikerült egy saját, hűséges vendégkört kialakítanom. Továbbá lehetőséget adott, hogy bekapcsolódjak a tanulók képzésébe és segítsem őket ott, ahol tudom. Ez a munka véleményem szerint mindig és minduntalan bővelkedik tenni- és tanulnivalóban, ahogy perspektíva ugyancsak van benne, hiszen időtálló és megunhatatlan.