Az, hogy a magyar fodrászok jók, és világszínvonalon dolgoznak tény, és már nem meglepő, hogy nem telik el évad úgy, hogy ne számolhatnánk be magyar fodrász sikeréről. Cseh István fodrászmester, közel negyven éve van a pályán, sikereket ért el világ- és Európa-bajnokságokon is. Kilenc éven keresztül volt magyar bajnok - ezt eddig még senki nem tudta „lekörözni". A magyar férfifodrász válogatott trénere, legutóbb Uruguayban járt versenyezni...

 

- Hogyan jött az ötlet, hogy indulj a dél-amerikai versenyen?

- Számomra a versenyzés nem újdonság, már tizenegy éve versenyzek, és a férfi válogatott trénereként is szinte folyamatos versenyszellemben zajlik az életem. Véleményem szerint a versenyzés nagyon fontos egy fodrász számára, hiszen olyan dolgokat sajátíthat el egy-egy versenyen, amit egy szalonban nem lehet megtanulni.

- Uruguayban mikor volt a verseny, és hány induló volt?

- Augusztusban rendezték az Amerika Kupát Montevideoban. Tizenhárom ország indított két-három versenyzőt, Európát öt ország fodrászai képviselték, Magyarországot én egyedül. A fodrászok mellett, kozmetikai és testfestő kategóriákban indultak a versenyzők.

- Mely kategóriákban indultál?

- Férfifodrászatban természetesen, az első díjat a klasszikus, a második díjat pedig a kreatív kategóriában sikerült megszereznem.

- Mennyiben tér el az amerikai stílus az európaitól?

- Tulajdonképpen szinte megegyezik. A bemutatókon nagyon színvonalas frizurákat láthattunk, a frizurák stílusa pedig ugyanaz, mint a jelenleg Európában is hódító tépett, lépcsős vágástechnikával készített haj. Hölgyeknél a kontyok, a hajépítések kerültek előtérbe, ám figyelembe kell venni, hogy az ottani emberek hajtípusa eltér az európaitól, hiszen erősebb, dúsabb a hajuk, és sötétebb a hajszínük, tehát technikailag erre kell odafigyelni.

- Más egy amerikai verseny hangulata, mint az európai?

- Abban talán igen, hogy a jellemző latin ritmusok az egész verseny ideje alatt meghatározták a verseny hangulatát. A színek és a „latinos pörgés" volt a jellemző. A versenyzők közvetlenek, vidámak voltak, a hangulatra nem lehetett panaszkodni.

- Miért egyedül képviselted Magyarországot ezen a kupán?

- Nem tudom, ám ha megnézzük, mennyi pénzbe kerül ma elindulni egy versenyen, főleg ha külföldön rendezik, talán érthető...

- A te költségeidet saját magad álltad?

- Nem lett volna, és nincs is arra pénzem, hogy fedezni tudjam. Ez elszomorító, mégpedig azért, mert úgy gondolom, hogy nagyon sok kiváló fodrászunk éppen emiatt nem tud elindulni világversenyeken. Ugyanakkor nem értem, hogy egy-egy világcégnek - akinek ráadásul a termékeit használjuk - miért nem érdeke szponzorálni a fodrászát? A fodrász sikere a cég sikere is, ennek ellenére mégsem nyújtanak segítséget a fodrászoknak... Ez elszomorító.

- Neked sikerült támogatót találnod?

- A cég, melynek bemutató fodrásza vagyok támogatott, emellett pedig helyi vállalkozók állták a költségeimet, egyik képviselőjük pedig kiutazott velem a versenyre.

- A magyar férfifodrász válogatott trénere vagy, készültök a jövő évi moszkvai vb-re?

- Természetesen igen, Szél Sándorral végezzük a csapat felkészítését, és a vb hetedik helyezésünk után, mindenképpen az első öt között szeretnénk végezni!

- Indulsz a versenyen?

- Még nem tudom. Lehet, hogy én is részt veszek a versenyzésben, de még nem döntöttem el.

- Vidéken élsz, és dolgozol. Sohasem gondoltál arra, hogy Budapestre költözz?

- Egyszer gondoltam rá, de ma már elképzelhetetlen számomra, hogy a fővárosban éljek. Szegeden és Orosházán vannak üzleteim, és a vidék hangulata más, mint a fővárosé... Hiányozna az itteni nyugalom!

Szöveg: Velczán Julia
Fotó: Ress Károly