Különböző korpás jellegű panaszokkal az emberek közel fele találkozik az élete során. Ezek nagy része rövid ideig tartó, egyszeri fertőzés következtében kialakuló, klasszikus száraz korpa, amely a különböző korpásodás elleni készítményekkel megfelelően kezelhető. Az évek során többször visszatérő korpás jellegű panaszok hátterében azonban a fejbőr különböző hámlással járó betegségei húzódhatnak meg.

Kialakulásuk és kezelésük alapvetően különbözik a klasszikus száraz korpától, így a hagyományos korpa elleni szerek sem hatnak ezekben az esetekben. A fejbőrön megjelenő pikkelysömör, a felületes szemlélő számára korpához hasonló tüneteket okozhat. A betegség, gyakorisága és visszatérő panaszokat okozó tünetei miatt megérdemli, hogy a fejbőrrel kapcsolatban külön foglalkozzunk vele.

A pikkelysömör, vagy más néven pszoriázis, már az ókorban is ismert bőrbetegség volt. Az európai lakosság 1,5-2%-át érinti a kórkép, amely viszonylag nagy gyakoriságot jelent. Általában a 2-4. életévtizedekben jelentkezik először. Megjelenési formái alapján 5 fő csoportot különítünk el, amelyek közül a plaque (plak) képződéssel járó forma a leggyakoribb. Az esetek közel felében a pikkelysömör a fejbőrön jelentkezik, és a test többi bőrfelülete egészséges lehet. Azonban a fejbőr mellett megjelenhetnek a test más jellemző részein is a tünetek. A leggyakoribb megjelenési hely az irritációnak kitett területek: a könyök, a térd és a mell alatti hajlat, ahol a jellemző bőrelváltozások az élet során folyamatosan jelen lehetnek.

A pikkelysömör alapvető bőrelváltozása a vöröses alapú bőrmegvastagodás (plaque), amelynek felszíne viaszfehér, vastag, pikkelyes felrakódásokkal borított. A bőrelváltozások mérete az egy-két centiméterestől, a több tíz centiméter átmérőjű, összefüggő, páncélszerűen megvastagodott bőrfelületekig terjed. A betegség megjelenhet apró, enyhén hámló lencsényi elváltozások képében is. A bőrelváltozások azonban soha nem nedvedzenek, nem fertőződnek felül és nem fekélyesednek el.

Az elváltozások a bőr fokozott gyulladásra való hajlamával függnek össze. A korábban leírt jelenségek több, a bőrben egyszerre lejátszódó kóros folyamat következményei. A gyulladt területekre jellemző a hámréteg normális növekedési és osztódási ciklusának felgyorsulása, emiatt éretlen hámsejtek érik el a felszínt, amelyek hámlás formájában lelökődnek. A hámlást segíti a hámsejtek közötti, szoros kapcsolatok meglazulása is. A hámlás alatti bőrfelület elvékonyodik és ez a gyulladásos reakcióval együttesen vöröses színű alapot ad az elváltozásoknak. A bőr mélyebb rétegeibe immunsejtek vándorolnak, amelyek részt vesznek a gyulladás létrejöttében. Ha lekaparjuk a megvastagodott bőrfelületet, a helyén a betegségre jellemző apró vérzést észlelünk, amely az elvékonyodott bőr leválásával elszakadó, felszínhez közeli hajszálerekből származik.

A fejbőrön megjelenő elváltozások az egészen enyhe vöröses foltoktól a vastag plaque-ig terjedhetnek. A fejbőrön az elváltozások körbefogják a hajszálakat. Jellemző a betegségre, hogy az érintett területeken a hajszálak növekedési üteme, nem tér el az egészséges területekétől. Ettől függetlenül hajhullás megjelenhet, mert hosszú távon a krónikusan fennálló gyulladás a hajhagymák sorvadásához vezet. A hajhagymákat is körülveszik a bőrbe beszűrődő immunsejtek, amelyek a krónikus gyulladás fenntartásával gátolják a megfelelő tápanyag és oxigén ellátást. A gyulladt területek, erőteljes hámlás esetén könnyen összetéveszthetők gombás fejbőrfertőzésekkel és seborrhoeás dermatitisszel, amely a fejbőr egy másik gyakori betegsége. A seborrhoeás elváltozások gyakran csak kevésbé éles határukról és barnás, sárgás árnyalatukról különböztethetők meg.

A betegséget véglegesen meggyógyító szer jelenleg nem ismert. Ezért a cél a bőr tünetmentesítése. A megvastagodott hámló felületek leoldása és a gyulladás gátlása a két fő terápiás lehetőség. A pikkelysömör elsődleges kezelése a test bőrén, lokálisan alkalmazott szteroid tartalmú készítményekkel történik. A szteroid tartalmú készítmények jól ismert mellékhatásai a fejbőrön, hosszú távú alkalmazás esetén gyorsan megmutatkoznak. A hajhagymák és a tüszők sorvadnak, hajhullás alakulhat ki. Ezért ha lehetséges, a test más felületeitől eltérően, a fejbőrön enyhe esetekben, előnyben részesítjük az alternatív kezelési lehetőségeket. Kiemelkedő jelentősséggel bírnak a gyógyfürdő terápiák és a holt-tengeri sót tartalmazó készítmények. A betegség tünetmentes időszakok után a különböző környezeti és egyéb provokáló hatások miatt gyakran visszatér.

A kórkép pontos eredete mai napig tisztázatlan. A pikkelysömör több gén által meghatározott, családi halmozódást mutató, öröklődő jellegű betegség. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség nem fertőző, így elkapni másik embertől nem lehet. Kialakulásában az öröklött hajlam mellett, környezeti, immunológiai és hormonális hatások játszanak szerepet. Ezt igazolja, hogy egyes életmódbeli változtatások csökkenthetik a tünetek megjelenésének gyakoriságát. Ugyanakkor egy lázas betegség vagy a stressz a betegség újbóli fellángolását okozhatja. A betegség megjelenésére hajlamosíthatnak még szerzett bőrsérülések és egyes gyógyszerek szedése is (béta-blokkolók).

A pikkelysömör jelentősségét a fejbőrbetegségek között az fokozza, hogy a betegségben érintettek csak előrehaladott fejbőr elváltozásokkal kerülnek szakemberhez. A lokális elváltozások kezelése már enyhe stádiumban indokolt, megelőzendő az esztétikailag is zavaró durva tünetek megjelenését. A kezelés során mindig figyelembe kell venni, hogy a fejbőr a társadalmi érintkezés során meghatározó, nehezen elrejthető terület, így állapotának megőrzése különös figyelmet igényel.

Szakértő: dr. Bálint Koppány Bulcsú