A professzionális hajápolás „nagykövete”

Matkovics Ferenc tíz éve tagja a magyar Schwarzkopf Professional Top Teamnek, mely csapat bemutatóin, oktatásain keresztül tevékenyen részt vesz a szakmát frissítő, az új generációt kinevelő munkában. Sajnos a fodrászmester idő hiányában saját szalonjában nem tud fodrásztanulókat képezni, mégis arra buzdítja a szakmabeli kollégákat, hogy higgyenek és tegyenek a fejlődésért, önmaguk tudásának bővítéséért, mert ebben rejlik a jövő.

– Még nem volt tizennyolc éves, amikor elvégezte a Budapesti Dallos Ida Fodrásziskolát. Az Ön esetében egyenes út vezetett a hajszobrászat világába?

– Gyermekkorom első meghatározó élményei közé tartoztak azok a reggelek, amiket a nagyapámmal a borbélynál kezdtünk. Ugyanakkor természetesen arról sem lehet megfeledkezni, hogy az édesanyám fodrászüzletében töltöttem gyerekéveim jelentős részét. Azt hiszem, valahol adott volt, hogy fodrász leszek.

– A tanulóévei során Hajas László mellett bontogatta a szárnyait. Mikor vált önállóvá?

– Fodrásztanulóként ő volt a mesterem, majd végzett fodrászként is mellette dolgoztam pár évet. Ez volt az az időszak, ami kellő magabiztosságot és határozottságot adott a későbbi szakmai kihívásokkal szemben. A saját szalonomat tizenkét éve nyitottam meg, és azóta töretlen lelkesedéssel, az új kihívásokat keresve-kutatva vezetem.

– Amennyiben az önmagával szembeni elvárásait kellene megfogalmaznia, melyek lennének azok?

– Mindig szeretném szakmailag a legtöbbet tudni, és ugyanezt nyújtani a vendégeimnek is a mindennapokban. Számomra rendkívül fontos, hogy mindig naprakész legyek a szakma változásai, fejlődése terén, valamint az is egyfajta „létkérdés”, hogy a megszerzett tudást a továbbképzéseken és bemutatókon ugyancsak tovább tudjam adni.

– Meglátása szerint, milyen az ideális, a „jó” fodrász?

– Inspiráló, kreatív, változatos. Ha mindez megvan benne, akkor van jövője a hajápoló szakmában. Szerencsére sok a tanult, szakképzett fodrász Magyarországon, ugyanakkor képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell felhígítani ezt a pályát az egyéves gyorstalpalók megjelenésével.

– Tíz éve tagja a magyar Schwarzkopf Professional Top Teamnek, illetve ősz óta a @workteam-nek is. Utóbbi csapatba miként nyert részvételt?

– Tavaly ősszel Prágában részt vettem egy szakmai megmérettetésen, melyre Apró Andrea, az itthoni Schwarzkopf team vezetője javasolt. A @workteam a közép-kelet európai régió nemzetközi oktató csoportja, akik folyamatosan járják a világot, és oktatásokat szerveznek az egyes országok Schwarzkopf teamjeinek, és a külföldi fodrászoknak. Ebbe az összesen négy tagot számláló csapatba nyertem felvételt, ahol minden egyes hajszobrász más-más országból származik. A tagságnak egyébként igen komoly követelményei voltak. Így például a biztos angol nyelvtudás, hiszen az oktatásokat minden országban angolul kell tartanunk, valamint a pontos technikai és elméleti tudás. Utóbbiakra mindenképpen szükség van, főleg mondjuk egy-egy bemutatón, ahol a résztvevők minden mozdulatunkat látják, azaz azt is, miképpen készítünk el egy hajvágást, egy festést vagy akár egy feltűzést.

– Az @workteam tagjaként eddig milyen rendezvényeken vett részt?

– Nemrégiben az Essential Looks Trendfrizura Kollekció 2008 tavaszi-nyári oktatásán, és március első felében Grúziában egy kétszer háromnapos oktatáson. Itt az előbb említett kollekció frizuráit mutattam be. Természetesen az idei évben saját magam képzésében sem lesz hiány, ugyanis nyáron Hamburgban veszek részt egy továbbképzésen, amit majd ősszel Londonban kell továbbadnom azoknak a válogatott külföldi fodrászoknak, akik Európa több országából érkeznek az esemény helyszínére.

– A hétköznapjai során nagy hangsúlyt fektet az angol nyelvtudásának bővítése mellett a szalonbeli munkájára. Milyen elképzelésekkel tekint a jövőbe?

– Szeretnék maximálisan megfelelni a nemzetközi-team tagsággal járó feladatoknak, valamint a legjobbat nyújtani a vendégeimnek! Mindezek mellett elengedhetetlen, hogy állandó figyelemmel kövessem a szakma fejlődését, átalakulását, megújulását. Ugyanakkor szerencsés vagyok, hiszen mostanáig szinte mindent megkaptam az élettől, így nincs okom szomorkodni, bánkódni bármi miatt is. Elégedett és boldog vagyok a magánéletem és a munkám tekintetében egyaránt!

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Dala Gábor