Mátyás Géza több mint harminc éve dolgozik fodrászként, tudását bizonyította már hazai és külföldi versenyeken, különböző bemutatókon, valamint számtalan mestert és nemzetközileg elismert szakembert nevelt ki. Tavaly májusban pedig, talán a legnagyobb álma vált valóra, megnyitotta feleségével, Mátyás Évával, új budapesti szalonjukat, ami a Fő utcában, a Duna közelében, a Vár lábainál fogadja a szépülni vágyó vendégeket.

Már az édesapja is fodrászként dolgozott, ő mégsem a családi hagyomány követése miatt került erre a pályára, sokkal inkább a kényszer vezette, mert annak idején nem volt más választása. 1967-ben kezdte az iskolát, és fél év elég volt arra, hogy megszeresse a szakmát. A mestere szavaival él, amikor azt mondja, ha megmar a kígyó, akkor nem lesz többé gond. Őt alaposan megcsíphette, hiszen már a tanuló éveiben országos bajnok lett, majd a felnőtt mezőnyben indulva ismét, ahogy számos nemzetközi versenyen is a dobogó legfelső fokára küzdötte fel magát. Arra a kérdésre, hogy az alatt a tíz év alatt, amit versenyzéssel töltött, pontosan hányszor mérte össze tudását más fodrásztársaival szemben, nem tud válaszolni, nem tudja összeszámolni. Annyi azonban bizonyos, hogy aki egyszer sikeresen ráérzett a versenyzés ízére, nehezen mond le róla, még abban az esetben is, ha eltörte a fésűjét, és megfogadta, hogy többet nem indul. Így volt ezzel Mátyás Géza, bár egyszer, egy tokiói verseny kedvéért, mégis megszegte önmagának tett ígéretét. Megérezte a versenylakk illatát, és nem volt olyan fogadalom, amit meg ne szegett volna egy újabb megmérettetésért. „Olyan ez, mint amikor a versenyló meglátja a zöld füvet, és elkezd futni. Nincs, ami megállítsa!" A versenyzést az oktatás követte. Tanított versenyzőket, dolgozott teamekben, először a Schwarzkopfnál, majd az olasz termékcsaláddal foglalkozó BES-nél. Volt idő, mikor nélküle nem tartottak egyetlen bemutató sem.

Hogy mindehhez mi kell? „A szakma szeretete. Ha az megvan, legyen valaki kőműves vagy festő, a tökéletességre fog törekedni." Egy kiváló szakembernek viszont nem csupán szüksége, hanem igénye kell, hogy legyen a folyamatos fejlődésre. Ehhez meg kell élnie a versenyzés izgalmát, a bemutatózás nehézségeit, figyelemmel kell követnie a technikai változásokat, a külföldi eljárások alakulását - hangsúlyozza. Erre ma már sokkal több lehetősége nyílik egy fiatal fodrásznak, mint régen, amikor külföldről hazatérve, féltve őrizte mindenki - még a többi kolléga elől is - a beszerzett lapokban rejlő új ötleteket. A felgyorsult információáramlás eredményeképpen, ha valaki reggel kitalál valamit, délutánra már mindenki tudja és ismeri. A divat, a trend követése már nem valósulhat meg tökéletesen. Igaz, elsajátíthatóak az egymást követő újabb és újabb eljárások, csak a legelső vendégek távoznak a szalonból újdonságként viselve a legfrissebb trendet. Ugyan az évek alatt végbemenő technikai változások magukkal hoztak egyfajta könnyebbséget a szakmába, de folyamatos kihívás elé is állítják a végzőjét. Nem lehet megnyugodni, fellélegezni. Valójában viszont, minden attól függ, hogy ki mit akar. Szerencsére egyre kevesebb a középszintű fodrász, aki megelégszik a csupán jóval, napról napra több a képzett, színvonalas munkát végző. Néhányan szinte irigylésre méltóak, és nem csak a koruk miatt - mondja.

Mátyás Géza, másokkal szemben, talán mégis megnyugodhat, hiszen több évtizedes, máig töretlen elismerésre tett szert kollégái körében és megvalósította legnagyobb álmát. Májusban megnyitotta feleségével új üzletüket Budán, ami három szinten minden szolgáltatást biztosít a betérő vendégek számára. Fodrászat, műköröm, masszázs, reflexológia, kozmetika, pedikűr, mindezek mellett pedig állandó tanulóképzés folyik. Ha valami esetleg mégis fejfájásra adhat okot, az nem más, mint a napi tizenöt óra munka, ami az üzlet sikerét bizonyítja.