Beszélgetés Molnár Jolival, az élsportolóból lett fodrásszal sportról, szakmáról, versenyzésről és hétköznapokról.

 

 

- Érdekes, hogy fodrászként nem szeretsz versenyezni, fiatalon pedig erről szólt az életed...

- A kettő teljesen más! A Spartacus csapatában RSG-ztem, azaz ritmikus sportgimnasztikáztam. Egyéniben nem szerettem indulni akkor sem, csapatban viszont igen, így öt évig voltunk a Magyar élvonalban, és nyertünk Budapest bajnokságot is.

- Hogy lesz egy RSG-s lányból fodrász?

- A Testenvelési Főiskola szakedzői szaka mellett beiratkoztam egy érettségizetteknek tartott fodrász SZKI képzésre is, amit 1983-ban fejeztem be. Az iskolába nagyon- nagy protekcióval kerültem húsz évesen, így mindent megtettem azért, hogy az én teljesítményemet értékeljék, ne a protekciót. A tanműhelyben is nagyon jól szerepeltem, és tulajdonképpen „jutalmul" kaptam azt a lehetőséget, hogy egy évig Buzássy Pista üzletében tölthettem heti négy napot. Ez hihetetlenül nagy dolog volt nekem akkor, ráadásul itt ismerkedtem meg Hajas Lacival is.

- ...Aki éppen akkor nyitotta meg első üzletét, amikor Te végeztél...

- Igen, még a Kiss József utcában. Nagyon örültem, amikor hívott, és abban az üzletben töltöttem tíz évet. A Laci nekem egy „félisten státuszú" ember, akiben a kreativitás, a szorgalom, a formaérzék mind megvan. És hihetetlenül jól szemléli a dolgokat. Én ebben a szakmában azt vettem észre, hogy nagyon sok ember van, aki úgy gondolja, hogy a kreativitás önmagában is elég. De akik lusták, azok mind lemorzsolódnak. Szerintem én egy olyan fodrász vagyok, aki „korrektül vág a hétköznapokban". Ezt általában a vendégek és modellek is értékelik, hiszen valóban olyan színnel festek, olyan formát vágok, amit előre megbeszéltünk. Így nem is vagyok jó versenyző alkat, hiszen többre értékelem az embert, mint a kreativitást. Ráadásul nagyon ideges is leszek már versenyhelyzetben.

- De bemutatókra jársz?

- Persze! Bemutatózom, és oktató fodrász is vagyok.

- Mióta van saját üzleted?

- 1993 óta. Igyekszem úgy vezetni, ahogy annak idején Lacitól láttam...

- Tanítványok?

- Volt egy rossz tapasztalatom, és most van egy nagyon jó is. Én azt szeretem, ha a tanítvány szorgalmas, jön, kérdez, gyakorol. Ha valaki nem akarja önmagától csinálni, azt hiába erőltetem.

- Sosem bántad meg, hogy fodrászatra cserélted a sportot?

- Ááá! Soha! Néha belegondolok, hogy ha a sportnál maradok, már éhen haltam volna, vagy jobb híján fitness termekben edzősködnék... Az RSG-t lassan kiveszik az olimpiai számok közül, és manapság már sajnos alig akarnak sportolni a gyerekek. Megélni pedig végképp nem lehet belőle.

Szöveg: Jancsik Zita
Fotó: Stiller Ákos