Veress-Győri Sándornak valóban van mire büszkének lennie! A hajszobrász a legutóbbi frankfurti Európa-bajnokságon a dobogó második fokára állhatott, de győzedelmeskedett már a Magyar Bajnokságon és a Szabolcs Kupán is. Véleménye szerint a jó fodrászt a versenyzés láza hajtja előre, ami - szinte, mint egy kóros betegség - őt ugyancsak megfertőzte.
„Lenyűgöz az a milliónyi lehetőség, ami a hajban rejlik. Az, hogy maximálisan kreatív lehetek, miközben várom és keresem az újdonságokat!"

- Korábban hosszú ideig a Testnevelési Főiskolára készültél, hogyan lett belőled mégis fodrász?

- 1993-ban érettségiztem Romániában, Zilahon. Akkor már 10 éve röplabdáztam, és valahol a sportban is láttam a jövőmet. Az érettségi után átigazoltam Debrecenbe, és ott véletlenszerűen, hosszú keresgélés után találtam rá erre a szép szakmára. Az első mesterem Máté Piroska volt, akitől megtanultam a szakma iránti mérhetetlen alázatosságot. Már a tanulóéveim alatt arról álmodoztam, hogy majd egyszer sikerrel fogok versenyezni. Aztán eltelt pár év, Sopronba költöztünk a feleségemmel, a szintén fodrászként dolgozó, Nagy Mariannal. Ebben a csodaszép városban ismerkedtünk meg Tóth Józseffel, aki sokat segített nekünk, és támogatott, amikor kellett. Rajta keresztül kerültünk kapcsolatba Hajas Lászlóval, akinek a szakértelme nagy benyomást tett rám, ránk egyaránt. Valahol ezért is kezdtem el versenyezni három éve. A kezdet rettenetesen nehéz volt, de a sok kudarc ellenére sem adtam fel. Egy évvel ezelőtt, a siker érdekében megkerestem Kászonyiné Tóth Ildikót és Kászonyi Andrást. Ők tréningeztek, motiváltak a felkészülésben, aminek később szerencsére meglett az eredménye. Őszintén mondom, nekik köszönhetem a legtöbbet.

- A tavalyi évben a MOSZI versenyén modern női hajvágásban az első helyen végeztem, majd 2007-ben technikai számban a Szabolcs Kupán ismét a dobogó legfelső fokára állhattam, női divathajvágásban pedig a másodikra. Ezután már nemigen lehetett megállítani. A Kézműves Kupán nagy örömömre felnőtt összetett kategóriában, ismét technikai számban nyerhettem, ahogy a pécsi Magyar Bajnokságon is fent voltam a dobogón. A legbüszkébb persze mégis a frankfurti Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményemre vagyok, ahol másodikként végezhettem egy nagyon erős mezőnyben. Ez az eredmény azóta is hajt előre, hogy még jobb és még precízebb legyek.

- A versenyek előtt minden hétfőn a Kászonyi szalonban készülünk Érden. Majd a hét többi napján két-három órát gyakoroltunk az üzletben, ami mellett természetesen a napi tizenkét óra munkának is helye kell, hogy legyen. Ez persze sohasem volt könnyű, de senki sem mondta, hogy az lesz. Minden perce megéri! Az igazsághoz az is hozzátartozik, nem attól lettem jobb fodrász, hogy mondjuk második lettem az EB-n, hanem a rengeteg gyakorlástól. Valójában számomra a versenyzés majdhogynem egy betegség, ami megfertőzött és nem tudok belőle kigyógyulni.

- Tanulni és dolgozni legnagyobb példaképemnél Vidal Sassoonnál. Nem titok, hogy hozzám a hajvágás áll a legközelebb. Lenyűgöz az a milliónyi lehetőség, ami a hajban rejlik. Az, hogy maximálisan kreatív lehetek, miközben várom és keresem az újdonságokat. Bármikor bátran nézek szembe a kihívásokkal, legyen az egy vendég frizurája az üzletben, a versenypást vagy akár a színpad. Mindenből lehet és kell tanulni! Tudom, még fejlődnöm kell, ha szükséges, akkor akár külföldön is. Talán pont azért, mert elmondhatatlanul fontos ebben a szakmában a megújulás. Nincs egy fodrásznak jobb és erősebb hajtóerő, mozgatórugó, mint egy új forma kialakítása, egy vendég elégedett arca. Soha nem volt okom panaszra, hiszen itthon számtalan lehetőség van az önmagunk képzésére, a továbbképzésre. Nem szabad sem a pénzt, sem az időt sajnálni mindezekre!

- Nem, nem vagyok képes nem fodrászszemmel nézni a járókelőket. Szerintem, akit érdekel a szakmája, van rá érzékenysége, az így van ezzel. Én nem csupán az üzletben vagyok fodrász vagy a versenyeken, hanem mindig, mindenhol. Ezt nem lehet levetkőzni úgy, mint a munkaruhát. Ugyanakkor ez az, ami boldoggá és elégedetté tesz. Nem is tudnék és nem is akarok más, akár szebb és jobb szakmát elképzelni magamnak. Hiszek abban, hogy a kemény és kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Mindegy, hogy mit csinál az ember, a lényeg, teljes erővel, szívvel, lélekkel tegye azt, és a siker nem marad el!

Szöveg: Wágner Szilvia