Újvári Barbara műköröm építő munkával kel és munkával fekszik. Teszi ezt irigylésre méltó kitartással, maximális tökéletességre törekedve, a folyamatos fejlődés lázában égve. Barbi kitartását pedig siker övezi, hiszen nem csak a mindennapokban ismerik el, hanem legutóbb a Miskolci Körömkupán is!

- Hogyan kezdődött „körmös" pályafutásod?

- Amikor még én is, mint vendég eljártam műkörmöt csináltatni, egyre nagyobb lelkesedéssel mentem el a körmösömhöz, és buzgón lestem, hogyan építi, díszíti, dekorálja a körmeimet. Végül elhatározásra jutottam, körmös leszek, az egyik legjobb, ha lehetséges! Újságoltam is mindenkinek a nagy hírt! Egy akkori kedves ismerősöm azonnal megjegyezte: Te is csak egy olyan lány leszel, mint a többi sok, akik elvégzik a tanfolyamot, de végül nem lesznek profi körmösök! Bevallom, ez a mondata nagyon rosszulesett, de megerősített. Majd megmutatom én neked és mindenkinek! Fel is vettem a kapcsolatot egy kéz- és lábápoló, műkörömépítő iskolával, a Pedi-sulival, amit 2004 májusában kiemelt dicsérettel, kitűnőre elvégeztem. Hatalmas önbizalommal, teli lelkesedéssel és persze szorongással nekiálltam reklámozni magamat különféle fórumokon keresztül. Az eredmény totális hiábavalóság, eredménytelenség volt. Úgy éreztem, becsaptak! Nem értettem, nekem miért nem akar összejönni, ami másnak igen. Akkoriban szalonba nem akartam, illetve anyagi okok miatt nem is tudtam elhelyezkedni. Úgy hittem, a sors talán mégsem nekem szánta ezt a szép szakmát, így éltem tovább a mindennapjaimat a szüleim vállalkozásában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindeközben, a szabadidőmben, hobbiból, vágyból autodidakta módon tanulgattam és gyakorolgattam. Bújtam az interneten a különböző hazai, illetve külföldi körmös oldalakat, próbáltam elsajátítani a szebbnél szebb porcelán virágcsodákat. Addig gyakoroltam egy motívumot, ameddig az úgy nem nézett ki, mint amit a képen láttam. Mindez idő alatt persze csak ott motoszkált bennem a gondolat, nem kellene feladni az álmaimat! Végül nem is tettem! Két évvel ezelőtt rátaláltam az interneten egy akkor még kevéssé ismert műkörmös oldalra, ami meghozta a várva várt ismertséget. Utóbbi honlapra nekiláttam feltöltögetni a különböző díszítéseimet, és a sorsnak köszönhetően, szép lassan jelentkezni kezdtek a leendő vendégeim. Gyakorlatilag ekkortól számítom a szakmai pályafutásomat. Közben elvégeztem a Käszné Fekete Zsuzsanna által tartott technikai képzését, a Körmös diplomát. Zsuzsi már a képzésen felfigyelt rám, és általa csatlakoztam a Crystal Nails csapatához! A mindennapjaimat a műkörömépítés és az oktatás tölti ki. Csak ezzel foglalkozom, semmi mással! Ezzel kelek, ezzel fekszem, ezzel álmodom. Ez az életem! Persze eközben mindig elégedetlen vagyok! Nem elég, hogy versenyképes maradjak, folyton az zakatol a fülemben: VALAMI EGYEDIT, ÚJAT, FORRADALMIT alkotni!

- Már Crystal Nails csapattagként beneveztem életem első és eddig egyetlen díszítő versenyére, Napsugaras Körmök témában, a Kézműves Kupára. Leültem a versenyasztalhoz, lelki erősítésnek ott volt velem az ikertestvérem és a vőlegényem, de látva a sok ismerős, nagy múltú körmös társat, elszállt minden önbizalmam. Gondoltam, itt nem nyerhetek. Remegő kézzel álltam neki az akkor még képlékeny ötletemnek. Improvizáltam, lesz ami, lesz alapon. Gyomorgöccsel vártam az eredményhirdetést. Amikor meghallottam a nevemet, azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek?! Fantasztikus volt! A sikeren felbuzdulva, már alig várom az őszi megmérettetést. Fekete Mágia témában rendeznek egy díszítő versenyt, ahol feltétlenül részt szeretnék venni. Már jár az agyam, vajon mivel kellene előrukkolni, nagyot alakítani, de még nem találtam ki semmi biztosat. Még képlékeny. Meglátjuk... Annyi biztos, én ott leszek!

Szöveg: Wágner Szilvia