Diplomás közgazdászként végzett, de mégis a kéz- és lábápoló, műkörömépítő pályát választotta. Hogy jól döntött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a legutóbbi Körömkongresszuson, szalon kategóriában begyűjtött első helyezés. Darabos Évi számára az önállóság és az önmegvalósítás alapvető fontosságú, legyen szó versenyzésről, szalonmunkáról vagy akár oktatásról. Szerencsére a szakember az eddig kitűzött céljait mindig sikerrel elérte, de állandóan van valami, ami nem hagyja nyugodni és aminek a megvalósításáért küzdenie kell. Ilyen például a saját szépségszalon, ami egyszerre lesz lehetőségekkel teli, folyamatosan változó, kreatív és szabadságot adó, mint az ápolás és szépítés maga.

- A főiskolai tanulmányai mellett végezte el a kéz- és lábápoló, műkörömépítő tanfolyamot. Nehéz volt eldöntenie, hogy melyik hivatást válassza?

-Valóban nem voltam könnyű helyzetben, de határoznom kellett! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kezdetekben csak az ismerőseimnek készítettem - egyféle kedvtelésből- műkörmöket, de nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy beleszeressek ebbe a kreativitást igénylő szakmába. A közgazdász diplomám megszerzése után azonban választani kényszerültem, hogy a frissen kitanult munkakörömben kezdjek el dolgozni vagy a szenvedélyemmé vált hobbimmal foglalkozzam. A helyzetemet nagyban megkönnyítette az, hogy az újonnan elindított weboldalamnak köszönhetően a vendégköröm folyamatosan gyarapodott és a munkám elismeréseképpen rendszeres „látogatóim" lettek. Így azért egyszerűbb volt.

- A későbbi munka és tapasztalatszerzéseket követően úgy döntött, hogy Ön is részt vállal a hazai képzésben. Hogy és miképpen teszi ezt a mindennapjaiban?

- Korábban a különböző fórumokon keresztül nagyon sok kollégával osztottam meg a tapasztalataimat, amelyek kapcsán alapvető, mégis nagyon fontos kérdések kerültek elő újra és újra, amelyek feltárták előttem azt a tényt, hogy az alapképzés terén számtalan hiányosság van még, aminek fejlesztéséhez hozzá tudnék járulni. 2006-ban éppen ezért egy okj-s tanfolyamon kezdtem el óraadó tanárként kézápolást és műkörömépítést oktatni. Néhány alkalom után azonban fel kellett ismernem, hogy én máshogy képzelem el a leendő szakemberek képzését. Ez vezetett végül oda, hogy 2007. januárjában létrehoztam saját iskolámat, a Műköröm Akadémiát. Természetesen mivel szeretnék minél jobb oktatóvá válni, rendszeresen képzem magam, nyáron például kitűnő eredménnyel elvégeztem az Ipartestület által szervezett szakoktatói tanfolyamot.

- Számtalan tanítvány, szárnyait próbálgató műkörömépítő köszönheti Önnek a tudását, de vajon ki volt a saját mestere?

- A tanfolyam elvégzését követően rengeteget lendületet adott, hogy részt vehettem több elismert műkörömépítő - Käszné Fekete Zsuzsi, Gabrielle Kainz, Deimné Kuritár Melinda, Tihanyi Ágnes - továbbképzésén, melyek után a fejlődést és az újabb oklevelet a falon a vendégeim is örömmel látták. Mivel versenyzem is, ezért mindenképpen meg kell említenem a felkészülésemben nagyon sokat segítő Gacsal Máriát, Mátyás Évát és Sándor Adriennt, akik sok hasznos tanáccsal láttak el az első nagy megmérettetésemen.

- A szakmai kihivásokkal tehát örömmel néz szembe, milyen eredményekkel büszkélkedhet eddig?

- 2007-ben, egészen pontosan október 7-én az Országos Körömépítő versenyen szalon kategóriában épített porcelánnal első helyezést értem el, valamint október 26-án a „Tietek a pálya, szárnyal a fantázia" csapatversenyben a társaimmal negyediket. Véleményem szerint minden időszaknak megvoltak és megvannak a maga kihívásai. Régebben egy egyszerűbb minta tökéletes kivitelezése volt próbatétel, manapság a tanítás, a kezdő kollégáknak adott tanácsokkal járó felelősség és persze a versenyzés állít kihívások elé. Legközelebb például tavasszal a Beauty-n, ahol szintén épített porcelánnal fogok versenyezni.

- Addig is a dolgos hétköznapoké a főszerep. Valóban csak hétköznapokról beszélhetünk?

- Ez változó. A hét nálam három része osztható; szalonmunka, oktatás és ha jut rá idő, pihenés. Az üzletben általában reggel nyolctól este kilencig dolgozom, a hét négy napján. Hetente két délelőtt felkészülök az aznapi órámra és a hivatalos ügyeket intézem, délután pedig oktatok. A vasárnap legtöbbször a pihenésé, persze csak akkor, ha nincs valamilyen körmös rendezvény vagy továbbképzés, mert azokon ott a helyem.

- Van egyfajta „szíve csücske" a műkörömépítésben?

- Mindig más. Sokáig csak zselés körmöket készítettem, az utóbbi években mégis a porcelán szerelmese lettem. Egyik nap a francia építés, másik nap a színes porcelán virágok hoznak tűzbe. A hivatásom varázsát az újdonságok adják, az újabb anyagok és technikák segítenek abban, hogy fennmaradjon az érdeklődés és a vendégek igényeit hosszú távon ki tudjam elégíteni. A középpontban az ápoltság áll, amihez professzionális munkára van szükség. Én ezért küzdöm!