Hogy lesz valaki szakápolóból pedikűrös? Mi mindent teszünk meg anyósunk kedvéért, hogy szent legyen a családi béke? A válaszokat Tóthné Sas Valitól tudhatják meg...

- Immár tizenhárom éve dolgozol pedikűrösként és manikűrösként, de nem mondhatni, hogy mindig is erre a pályára készültél...

- Valóban nem! Egészségügyi szakközépbe jártam, és szakápolóként tíz évet töltöttem az egészségügyben. A szépségiparral anyósom révén kerültem kapcsolatba, aki a szegedi gyógyfürdőben volt pedikűrős, és mindig noszogatott, hogy tanuljam ki ezt a szakmát is, és vigyem tovább az üzletét. Végül, hogy szent legyen a családi béke, beleegyeztem. Először csak szombatonként jártam be segíteni, de miután anyósom lebetegedett, átvettem az üzletet.

- Mindenképpen. Engem nem riaszt el, ha látok egy gombás lábat, egy körömbenövést, vagy esetenként egy fertőzést. Nagyon sok mindent helyben meg tudok oldani, de gyakran előfordul, hogy megmondom a betegnek melyik orvost vagy sebészt keresse fel a problémával. Szerintem ez a szakma nem csak a szép kezek, lábak ápolásáról szól, nagyon sok esetben valódi segítséget és könnyebbséget tudunk nyújtani. Hozzám szerencsére az ápolói múltam miatt az emberek is másképp viszonyulnak, nem szégyellik, ha valamilyen problémájuk van, és sok mindent el is mondanak nekem. De nagyon fontos az, hogy amit hallok vagy látok, az ne kerüljön ki az üzlet falain kívülre, hiszen a vendéggel való kapcsolat egy abszolút bizalmi viszony.

- Hát, a lányom egyelőre nem ebbe az irányba indult el, de elvégeztem a MOSZI budapesti szakoktató tanfolyamát, mert nagyon szeretnék tanulókkal foglalkozni. Ehhez azonban itt, Szegeden is akkreditálni kell ezt a végzettséget, hogy helyi tanulóim lehessenek.

- Elég sokrétű a feladat, nem elég csak magára a pedikűrre koncentrálni, nagyon fontos az előkészítés folyamata, és az is, hogy Te magad hogy nézel ki. Nem lehet rajtad ékszer, minél fehérebbnek, tisztábbnak kell lennie a ruhádnak, a törölközőidnek. Mindkét lábon pedikűrözni kell, de az első lépés a diagnosztizálás, és ennek megfelelően kell utána dolgozni. Mindenki a saját modelljét viszi, és a különböző nehézségi fokokért - például tyúkszem, benőtt köröm, gomba, berepedés, taréj - pluszpontokat lehet kapni. Pluszpont jár a SPA pedikűrért is, amit akkor végezhetsz, ha kész vagy a lábápolással. Először egy holt-tengeri bőrradírt teszel fel, majd egy mentol és eukaliptusz tartalmú pakolás kerül a lábra, amire nejlonzacskót húzol, és törölközőbe tekered. Nagyon fontos az ezt követő krémes, olajos masszázs, hiszen a bírák azt is figyelik, hogy hogyan gyúrsz, dörzsölsz, simítasz... A végén pedig jön a lakkozás piros lakkal, és a díszítés. Én tűvel rajzolok mintákat, a versenyen például virágmotívumokat készítettem, mindegyik körömre, nem csak a nagylábujjéra. Aztán persze még fixálni kell, és minderre kilencven percünk volt összesen, ami épphogy elég volt...

- Mindenféleképpen! Bár vidékiként ez nem olyan egyszerű, de szerencsére a családom abszolút mellettem áll, ők vettek rá most is az indulásra. Én pedig nagyon maximalista vagyok, a következőn, ha lehet, még jobban szeretnék szerepelni...

Szöveg: Jancsik Zita
Portré: Ilosvay Gábor