A szakma múltjáról és jelenéről beszélgettem Molnár Erzsébettel. Milyen fejlődésen megy át a szakma? Milyen hiányosságai vannak, amelyek megoldásra várnak? Ami mindig változatlan: „Dolgozni pontosan, gondosan és szépen…”

– Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a szakmával?
– Gimnázium után fel sem merült bennem, hogy ezt a szakmát válasszam. A tanári pályára sodort az élet. El is kezdtem a bajai tanítóképző főiskolát, de ezt magánéleti okok miatt abba kellett hagynom. A magánéleti problémáim hatására úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem, és ki akartam törni az addigi életemből. Egy álom segített abban, hogy előtérbe került az életemben ez a szakma. Máig hiszem azt, hogy a sors mindig megmutatja számomra, hogyan tudom pozitív irányba terelni az életemet. A célom megvalósításához el kellett végeznem egy olyan képzést, amivel elkezdhettem dolgozni a szakmában. Sajnos vidéken, ahol éltem mindennapjaimat, nem volt megfelelő OKJ-s képzés. Egyik ismerősöm által rátaláltam az IPOSZ-ra (ma MOSZI), és ott tanultam Balogh Lajosné Valikánál. Kezdetben úgy érzetem, hogy ez nekem nem fog menni, de a kitartásom erősebb volt ennél. Minden hétvégén gyakoroltam, hogy minél jobb legyek. Ennek az lett az eredménye, hogy felköltöztem Budapestre. Egy éven keresztül házhoz mentem ki, és úgy végeztem a munkámat. De ma már elmondhatom, hogy a saját szalonomban dolgozhatok. 1999 óta a Perfect Nails szakoktatója vagyok, már 10 éve kitartok a cég mellett. Egy éve már a Perfect Nails oktatási menedzsereként is tevékenykedem.

– Elismert szakember vagy. Hogyan sikerült ezt elérned?
– Kevés ember mondhatja el, amit én magamról, hogy tiszta szívemből szeretem a szakmámat. Ebben a szakmában meg kell tanulni az alázatot. Alázattal kell lenni elsősorban a szakmával szemben, de a vendégekkel szemben is. Mindig a legjobbra törekedtem. Amikor megtaláltam a legjobb felé vezető utat, akkor amellett kitartottam. A tudásom bővítése céljából, a Gödöllői Egyetemen szakoktatói diplomát szereztem. Céltudatosságom és kitartásom segítette, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Talán ezeknek köszönhetem, hogy ma elismert szakemberként tartanak számon.

– 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkezel. Milyen változások történtek ez idő alatt a szakmában?
– Már a 80-as évektől jelen van hazánkban a műköröm. Kezdetben a porcelán körmök és a tippes technika volt közismert. Ezek természetesen a mai napig megtalálhatóak a piacon, de mára már kibővült a választék. Főleg a kémiailag rugalmas és antiallergén anyagok vannak előtérben. A zselé megjelenésével egy picit háttérbe szorult a porcelán, de az újfejlesztésű porcelánok felvették a harcot a zselével. Ahogy haladunk a korral egyre több és jobb termékek kerülnek a piacra. Nagyon szélesre bővült a skála. Nagyon sok olyan termék van, amely 15 évvel ezelőtt még nem volt a piacon. Ezek segítenek abban, hogy kreatív dolgokat tudjunk létrehozni. A termékek mellett úgy gondolom, hogy több figyelmet kellene fordítani a szakmába kerülés feltételeire, a képzettségre. Ezzel lehetne emelni a szakma színvonalát. Egyre több képzőintézet jelenik meg hazánkban, amelyek segítik a tanulni vágyókat. Hazánkban már jó ideje nagy népszerűségnek örvend a műköröm. Ma már szinte nincs olyan nő, aki ki ne próbálta volna a műkörmöket. Sok pozitív, és persze negatív élményeket lehet szerezni. Aki nem a megfelelő szakembert választja, az sajnos negatív érzésekkel lesz gazdagabb, amely meghatározza a szakmához való viszonyát.

– Említetted, hogy lehetne emelni a szakma színvonalát. Szerinted milyen változásokra lenne szükség?
– Napjainkra már egy összetett szakmává nőtte ki magát a pedikűrös-manikűrös szakma. Pozitívnak tartom, hogy ma már egyre nagyobb az igény a szakmabeliek körében, hogy a képezzék magukat, részt vegyenek különböző oktatásokon. De sajnos nem mindegy, hogy milyen képzőintézethez fordulnak a tanulni vágyók. Nagyon sok helyen nem megfelelő felkészültségű oktatók tartanak képzéseket. Legalább érettségihez kötném a szakmába kerülést, mind az oktató, mind a szakember részéről. Úgy gondolom, hogy ha egy tanuló nem megfelelő oktatásban részesül, akkor megkeseredik, csalódott lesz. Nem csak a képzőintézettel szemben lesznek fenntartásai, hanem a szakmával szemben is. Fontos, hogy az oktató megszerettesse a szakmát a tanulóval, és mindenben segítse, támogassa. Ezáltal képzettebb szakemberek kerülnének ki az oktatásokról. Ami persze a szakma színvonalának az emelkedését eredményezné.