Nyolc éve a műkörmös szakmában dolgozik, oktat, számtalan hazai és nemzetközi megmérettetésen bizonyított, legutóbb a Négy Technika Műkörömépítő Bajnokságon került ki győztesen Sándor Adrienn. A vérében van a versenyzés.

- Rengeteg oklevél és kupa birtokosa vagy. Melyek voltak a legjelentősebb versenyeid, mik a tapasztalataid?

- Három éve indulok versenyeken, gyakorlatilag mindegyiken ott vagyok. Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki igazán átérezze ezt a szakmát, ki kell próbálnia önmagát a legkülönfélébb helyzetekben, a legjobb próba erre pedig a versenyzés. Le kell győzni az időt, a hőmérsékletet, úrrá lenni a reszelőnyomokon, a kéz remegésén. Úgy kell meghúzni az adott ívet, hogy tudd, ha egyszer meghúztad, nincs módod arra, hogy azon változtass. Amennyiben ezt mind jól megcsináltad, akkor nagyon jól érzed magad, ha nem, akkor nagyon rosszul. Abban az esetben viszont, ha nem a dobogó tetején végzel mindezek után, akkor még rosszabbul. Legalábbis én. Ez van most. Persze, amikor először indultam, 2003-ban az EB elődöntőjén és a harmadik helyen végeztem, többek és a magam meglepetésére, hiszen ritka, hogy első versenyes a dobogón végez. Utána 2004-ben már a dobogó második fokára léphettem, majd idén az elsőre. Első helyezett lettem két éve a Négy Technika Bajnokságon épített porcelán kategóriában, majd tavaly a tip-porcelán kategóriában, illetve idén, a tip-zselé kategóriában. Legutóbb pedig a Mesterek Tornáján.

- Szerencsére igen, ez nagyon jó év volt számomra. A legrosszabb helyezésem magyar viszonylatban harmadik, nemzetköziben, a márciusi londoni Körömolimpián, nyolcadik, utóbbira mégis büszke vagyok, hiszen több mint ötven remek szakember közül sikerült az első tíz közé küzdenem magam.

- Egyszer mindenképpen ki szeretnék jutni az amerikai Körömolimpiára, ahová magyar eddig még nem jutott ki. Ez egyelőre álom, hiszen egy amerikai út magam és modellem számára igen magas költséggel jár. Ehhez már szponzor szükséges, önerőből nehéz lenne megvalósítani. Valamint újra London, jövő májusban, de akkor remélem előbb végezhetek.

- Reggel nyolctól este nyolcig nonstop dolgozom, gyakorlatilag semmi másra nincs időm. Egy éve nyitottuk meg a kolléganőmmel, Koppányi Emesével a Mediterrán Szépségszalont a Révay utcában, az Opera mellett. Szó szerint falaknak kellett ledőlniük ahhoz, hogy felépítsük százhúsz négyzetméteren azt, amit akartunk. Mára a műköröm mellett van manikűr és pedikűr, masszázs, kozmetika és fodrászat. Most egy darabig biztosan ez marad, a saját üzlet, ami állandó ittlétet kíván. Nincs túl sok szabadidőm, de elégedett vagyok azzal, amit elértünk.

Valóban, mostanáig hosszú utat jártam be. Műkörmös pályafutásom elején elvégeztem az ELTE tanárképzőjét, aminek nagy hasznát veszem a különböző oktatásokban, amiket végzek.

- Magamat folyamatosan tudom fejleszteni, de új technika régóta nincs. A zselénél és a porcelánnál többet szerintem nem fognak egyhamar kitalálni. Az, hogy mindezt hogyan díszíted, vagy hogy húzod és meddig az ívet, az mindig azon múlik, hogy mi a divat, a trend, mit kérnek a versenyen, és hogy mennyire gyakoroltad ki azt, képes vagy-e megvalósítani. Mindenesetre érdemes kiállításokra, versenyekre járni, hogy mindig naprakész legyek.

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Dala Gábor