A Szépítész magazin – ahogy az lenni szokott – ez alkalommal is győztest hirdetett, a körömdíszítés győztesét. A tatabányai Szeghy Andrea idestova tíz éve van a pályán, azóta elhivatottan és szeretettel végzi munkáját. Bár a magazin versenye eddigi pályafutásának első szakmai megmérettetése volt, annál szebb az eredmény, a dobogó legfelsőbb foka, az abszolút győzelem.

– Egy évtizede vagy körmös, de nem ez az első szakmád. Hogyan kerültél erre a pályára?
– Valójában az egész körmözés hobbinak indult, a barátnőim körmeit igyekeztem megszépíteni. Aztán a saját körmösöm mondta, hogy érdemes lenne elvégeznem a tanfolyamot és komolyan foglalkozni a kéz- és lábkörmökkel. Így kezdődött minden.
– Megbántad valaha is a döntésedet?
– Soha, nem választanék új hivatást, új munkát sem. Nem volt könnyű, de mára ott tartok, hogy biztos a vendégköröm, szeretnek a vendégeim, és elégedett vagyok. Persze ezért meg kellett küzdeni. A kezdeti időkben Tatán, egy strand wellness részlegén dolgoztam egy évig. Ez az időszak éppen alkalmas volt arra, hogy magabiztosságot szerezzek és bebizonyítsam a hozzám szépülni fordulóknak, jó szakember vagyok. Pedikűröztem, manikűröztem, és természetesen műkörmöket is készítettem. Aztán megszületett a gyermekem, ezért egy időre abbahagytam a munkát. Nem sokkal később visszamentem dolgozni, mostanra pedig már a saját szépségszalonomban vezetem, ahol a magam ura vagyok. Éppen egy éve, hogy ez az álmom valóra vált, és azóta is kimondhatatlanul boldoggá tesz.
– Hogy néz ki egy mindennap az életedben?
– Hétfőtől péntekig dolgozom. Szerencsére mára megtehetem, hogy nem vállalok munkát a hétvégére is, ahogy azt régen tettem. Sok a feladat és komoly odafigyelést igényel az új szalon. Ez egy hetven négyzetméteres üzlet Tatabánya egy meglehetősen frekventált helyén. A körmös részlegen egy kolléganőmmel közösen dolgozunk, de van még fodrászat, masszázs és szolárium is, valamint egy kis játszósarok a gyerekeknek. Ha véget ér a munkanap, akkor rohanok haza, ahol a férjem és két kisgyermek vár.
– Sikeres és eredményes vagy. Mit gondolsz, mi kellett, mi kell mindehhez?
– Precízség és pontosság a munkában, jó és beleérző kommunikáció a vendégekkel, igényes és gondozott környezet. Persze mindez önmagában még kevés lenne, szükség van szakmai alázatra, elhivatottságra, a fejlődés iránti igényre. Például én ezért veszek részt újra és újra továbbképzéseken, hiszen mindig van még mit tanulni.
– A tudásod legújabb bizonyítéka, hogy a Szépítész magazin körömdíszítő versenyén első helyezett lettél. Mit éreztél, amikor megtudtad a jó hírt?
– Először egy vendégem hívott fel, hogy gratuláljon a harmadik helyezésemhez, aminek nagyon örültem. Aztán egyszer csak kiderült, hogy az a harmadik helyezés nem is harmadik, hanem első. Elmondhatatlanul jó érzés volt, dicséretnek éreztem, megerősítésnek és motivációnak a későbbiekhez. A verseny témája 2050 volt, amit nem éppen egyszerű csak úgy egyik pillanatról a másikra megtervezni. Végül sikerült. A síkból kiálló díszítéseket terveztem, amelyekhez felhasználtam a tülltől kezdve a műhajon át a kapcsokig mindent. Nagyon élveztem a készítés folyamatát, mert a téma maga óriási szabadságot engedett. Lényegében két hétig tartott, mire az összes köröm díszítése végleges formát nyert, de elégedett voltam. Miután pedig kiderült, hogy ezzel az első lettem, minden tényleges igazolást nyert.
– Az első verseny sikere meghozta a kedved a későbbi megmérettetésekhez? Tervezed, hogy újabb szakmai kihívásokon bizonyítasz?
– Egyelőre nincs konkrét tervem, de kedvem annál inkább a versenyzéshez. Talán a Körömpalota alkalmat is adna rá. Még nem tudom biztosan, annyi azonban száz százalék, hogy a vendégeim körmeinek megszépítése napról napra komoly kihívást jelent. Manapság a nők már nem érik be a régi nagy kedvenccel, a szimpla franciával. Csillogást, díszt, különlegességet akarnak, én pedig igyekszem mindent megtenni azért, hogy eleget tegyek a kéréseiknek. Végül is erről szól a szakmám, megszépítem, és ezáltal boldoggá teszem az embereket!