Müller Ildikó eladóból lett kéz- és lábápoló, műkörömépítő szakember. Nem is akármilyen! A szakmáját hivatásként és szerelemként űző körmös a Szépítész magazin Cupido témájú körömdíszítő versenyének első helyezettjeként örömmel szépíti nap, nap után vendégei kéz- és lábkörmeit.

- Kanyargós úton, több pálya érintése, kipróbálása és gyakorlása után lettél körmös. Hogyan esett a választásod végül erre a szakmára?

- Először, mint a divatra és az igényességre érzékeny nő, mint vendég találkoztam a műkörömmel. Sajnos, azonban nem tudtam túl sokáig büszkélkedni új szerzeményeimmel, mert a műkörmösöm a terhessége miatt felhagyott egy időre a szakmájával. Később, bár számos körmösnél megfordultam, nem kaptam ugyanazt a szolgáltatást, ugyanazt a minőséget. Valójában ekkor jött az ötlet, hogy megpróbálkozom magam is a műkörömépítéssel, elkészítem életem első műkörmeit saját magamnak! Mivel akkoriban eladóként dolgoztam egy áruházban, sok hölgy látta a kezdeti próbálkozásaim eredményeit, és számos dicséretet kaptam, egyre többen érdeklődtek a műkörmösöm elérhetőségéről. Miután bevallottam, hogy jómagam vagyok a készítő, sokan megkértek arra, hogy szépítsem én a körmeiket. Ugyanakkor, nyugodt szívvel, mindaddig nem tehettem eleget a kérésüknek, amíg nem tanultam ki a szakmát. Sokan talán nem is sejtik, hogy milyen veszélyei lehetnek annak, ha valaki nem kellően szakképzetten dolgozik!

- Három évvel ezelőtt kezdted el kitanulni ezt a hivatást, de a tanfolyam elvégzése után még mindig nem érezted magad késznek az önálló munkavégzésre. Mi volt ennek az oka?

- Azt hiszem, nem volt bennem elég bátorság, de idővel szerencsére az is megjött. Később számtalan műkörmös kollégám, többek között a mesterem, Bertókné Matild is unszolt, hogy vegyek részt egy-egy versenyen, mert látnak bennem fantáziát, a tudásom megmérettetésében pedig kiugrási lehetőséget. Így végül félve, de mégis beneveztem a 2006-os „Szabolcs kupára" műkörömdíszítő kategóriában. Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor az eredményhirdetésnél első helyezettként elhangzott a nevem. Ez minden addigi munkámat igazolta! Ezúton szeretnék köszönetet mondani modellemnek, Vígh Enikőnek, aki kitartásával, segítségével mindig maximálisan mellettem állt és támogatott. Hiszek abban, hogy nincs siker megfelelő modell nélkül!

- A Szabolcs kupát követően kezdtél el kéz- és lábápolóként, műkörömépítőként dolgozni, de ez volt az az időszak is, amikor ténylegesen megjött a kedved a versenyzéshez. Hol álltál a következőkben dobogón?

- A kupa elnyerését követően a MOSZI rendezésében, „Magyar népművészet" témában a dobogó második fokáig küzdöttem fel magamat, és csupán egy pont választott el az aranyéremtől. Egy évvel később ismét versenyre keltem a kollégákkal, és akkor szintén a második helyezést értem el. Azóta is versengek, kitartóan dolgozom a szakmámban, a szakmámért és a vendégeim elégedettségéért. Mostanra mindez nem csupán egy munka számomra, hanem szerelem és a hobbi egyaránt.

- Az elért eredményeid között, a mindennapi munkád során mire vagy a legbüszkébb?

- Az eredmények tekintetben a legutóbbi versenyemre, a Szépítész magazin „Körömdíszítő bajnok" címére, hiszen a zsűri közel negyven „Cupido" pályamunka közül az enyémet választotta a legjobbnak. Ugyanakkor, mivel abban hiszek, hogy a folyamatos tanulás és fejlődni akarás visz előre, ezért akkor lennék a legboldogabb, ha egyszer kijuthatnék az Európa-bajnokságra. Természetesen a hétköznapi munkám is tökéletes elégedettséggel tölt el, szokták is mondani a vendégeim, hogy mázlisták, ugyanis én maximalista vagyok.

- Mi számít a szíved csücskének ebben a szakmában?

- Leginkább a zselés, a porcelán- és a háromdimenziós díszítéseket kedvelem, de minden érdekel és foglalkoztat, ami újdonság vagy meglepetésszámba megy. Úgy hiszem, a manikűr és a pedikűr éppúgy hozzátartozik ehhez a szakmához, mint a mostanában egyre jobban előtérbe kerülő műköröm. Aki a munkáját professzionális szinten szeretné űzni, az mindenhez ért és hibátlanul dolgozik. Erre törekszem én is!

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Dala Gábor