„Aranyvarázs" címmel a tavalyi Körömkongresszuson esztétikai pedikűr kiírásában dr. Veresné Szuda Katalin a szó legteljesebb értelmében alkotott valamit. Valamit, ami egyedülálló, szemet és mindennemű ízlést egyszerre gyönyörködtető, s ezáltal méltó a verseny első helyezésének kiérdemlésére. Ugyanakkor az esztétikán, a szárnyaló fantázián túl az eredményes szakember a hétköznapokban nem csupán megszépíti vendégei körmét, hanem megszabadítja őket a lehetséges fájdalmaktól is. Teszi ezt elhivatottan, felelősségteljesen, felkészülten a fejlődésre, a továbbképzésekre vagy akár egy újabb szakmai megmérettetésre.

- Korábban hosszú éveken keresztül az egészségügyben dolgozott. Mi az, ami végül egyfajta váltásként a kéz- és lábápoló pályára sodorta?

- Nővérként a mindennapi munkám során hozzá kellett szoknom, el kellett viselnem az emberek betegségükből adódó fájdalmait, elkeseredettségüket. Ez lelkileg rendkívül megviselt, hiszen nem minden esetben lehetséges a gyógyulás, a szenvedés megszűntetése. Talán valahol éppen ezért fordítottam figyelmet egy másik szakmára, ahol a gondos munka eredményeképpen majdhogynem garantált a jó közérzet és a szépség egyaránt. Így csöppentem a pedikűr világába.

- Valójában határozott igényem volt a fejlődés, a minél több ismeretanyag elsajátítása. Ha az önmagammal szembeni elvárásaimat kellene megfogalmaznom, akkor kiemelném az igényesség, a pontosság és precizitás, valamint a higiénia, illetve az empatikus készség fontosságát. Ezeket a manikűrben éppúgy hasznosítani lehet, ahogy azt régebben kizárólag a pedikűrben tettem. Előbbiek okán a munkámon belüli fejlesztés indokolt és érthető volt egyszerre.

- Zsúfoltan, hiszen éppúgy tökéletesen helyt kell állnom a szakmában, ahogy azt családanyaként is teszem. Szerencsére a két kisgyermekem és a férjem maximálisan támogatnak mindenben. Jelenleg heti két napot oktatok, egyetemre járok, egy napon keresztül kizárólag a férfi manikűrre koncentrálok, illetve, ha még van lehetőségem, akkor házhoz járok pedikűrözni, manikűrözni.

- Mivel az Ipartestület a továbbképzések tekintetében sem hagy magukra, ezért én sem tehetem meg, hogy bővített tudásomat ne tegyem próbára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy engem a versenyhelyzet, a gyakorlás lendülete visz előre. Minden foglalkozásbeli kihívásra való felkészülés egyet jelent az ismeretek felelevenítésével, a gyakorlati részek pontosításával. Ez akkor és ott a többi versenytárs mellett, valamint a hétköznapokban egyaránt hasznosítható. Természetesen nem árt, ha az ember olyanok mellett tréningezik, mint Kincs Eszter vagy Marnitzné Gál Enikő, akiknek jómagam sokat köszönhetek.

A cikk folytatását elolvashatják a Szépítész magazin aktuális (VIII./5.) számában!