A megvalósított álmok birtokosa

 

 

Szálkai Hajni üzletvezetőből lett műkörmös, ma saját szalonjában dolgozik Budapesten, eredményesen versenyzik, számtalan helyen és cégnek bemutatózik, folyamatosan oktat. Szinte egy perc szabadideje sincs, arra azonban mégis talál módot, hogy tovább képezze magát. Úgy hiszi, aki igazán szereti, tiszteli a szakmáját, az sem az időt, sem a pénzt nem sajnálja a fejlődésre, hiszen a megújulás, előbb vagy utóbb, meghozza a gyümölcsét is.

 

- Évekig egy szépségszalon vezetésével foglalkoztál, mi okból álltál be végül a szépségért dolgozók közé?

- Úgy éreztem, ehhez a szakmához több tehetségem van, nem akartam az időmet másra pazarolni. Szerencsére nem bántam meg a döntésemet, megtaláltam azt, amit valójában, akár egy hobbit, szeretek csinálni. Nem mindenkinek adatik ez meg. A kezdetekben még széket béreltem, majd 2003-ban megnyitottam a saját üzletemet, amit máig sikeresen működtetek. Ebben nagy segítség volt, hogy a régi vendégeim közül szinte mindenki velem „költözött", valamint nem kellett hirdetéseket feladnom, hiszen a televíziónak is bemutatózom.

- Hogyan adódott lehetőséged a televíziós szereplésre?

- Egy időben nagyon komolyan foglalkoztam a háromdimenziós körömdíszítés változataival, ezt jeleztem is az RTL KLUB-nak, illetve a Viva Televíziónak, amik jelentős érdeklődést mutattak. Ma már, a legtöbb esetben, általam tudósítanak a szakmai újdonságokról, a különböző díszítési technikákról. Lassan három éve állandó műköröm-tanácsadóként működöm náluk.

- A mindennapi munka, a médiában való szereplések mellett bemutatókon is megjelensz, mint szakértő. Hol láthatunk legközelebb?

- A Crystal Nails második alkalommal megrendezett Körömhajóján Mészáros Krisztinával lesz egy közös előadásunk, amire már megszületett az ötlet. Ha a kivitelezéséhez mindent elő tudunk teremteni, akkor ez látványilag és technikailag egyaránt viszi majd a prímet a szakmában. Nagyszabású, kicsit elvont, alternatív lesz, amivel mind a kollégák, mind önmagunk előtt bizonyítunk majd.

- Már több alkalommal sikeresen bizonyítottad tudásodat máshol, így például körömdíszítő versenyeken. Tervezed, hogy indulsz a következő megmérettetésen?

- Egyelőre nem. A felkészülés idővel jár, és ennek most szűkében vagyok. A legutóbb, a Körömkongresszus keretein belül, megrendezett díszítő versenyen zsűriként voltam jelen, nem tudtam volna nyugodt szívvel indulni, hiszen nem volt módom alaposan felkészülni. A megvalósítandó ötlet, amit az esküvő témakiírás alapján kitaláltam, azonban megvan, egyszer biztosan bemutatom majd valahol.

- Miben látod a szakma fejlődését, miben szeretnél még te fejlődni?

- Nagy átalakulásra, szerintem, már nem lehet számítani, a 21. századi technika mindenre képes, az újdonság csupán a színekben, a díszítő, kiegészítő elemekben lelhető fel. A saját tudásomat természetesen folyamatosan bővíteni szeretném, de tisztában vagyok a pillanatnyi korlátaimmal is. Nekem a díszítés az erősségem, a szívem csücske. Egy körömépítő versenyen biztosan nem indulnék, mert a mosolyvonalat van, aki szebben húzza meg nálam. Neki ez az erőssége. Valamint én jobban szeretek porcelánnal dolgozni, a zselé használatából még fejlődnöm kellene. Ezért el fogok menni a megfelelő tanfolyamra, mert ezt a hiányosságomnak érzem. Úgy gondolom, hogy senki nem lehet mindenben tökéletes, de törekedni lehet rá.

- Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

- Szeretném bővíteni a mostani üzletemet. Sok lehetőségem lett volna beköltözni a város központjába, forgalmas helyekre, de ez a vállalkozás négy éve működik, négy éve eltart, a vendégeim megbízhatóak, nem kell attól tartanom, hogy más szakembert választanak helyettem. Nagy távolságokat már nem fogok megtenni. Még nem tudom, hogy egy komplett szalont szeretnék-e létrehozni vagy sem, ez a jövő titka. Vannak ötleteim az újabb televíziós szerepléseimmel kapcsolatban is, illetve, ha minden jól alakul, lesz alkalmam egy cégnél állandó oktatásra. A színes porcelán alkalmazását, annak lehetőségeit szeretném megismertetni az emberekkel és a kollégákkal egyaránt.

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Dala Gábor