Vétek Nikolett mindennapjai a munka jegyében telnek. Ugyanakkor egy szóval sem panaszkodik, hiszen - mint mondja - a kézápolás és a műkörömépítés számára nem csupán hivatás, hanem hobbi is egyben. „Abban hiszek, hogy az ember csak akkor tud maximális precizitással és eredményességgel dolgozni, ha szereti azt, amit csinál. Én szeretem. Ez a ragaszkodás ugyanakkor egyféle öngerjesztő folyamatot hoz magával, hiszen a szakmai sikerek doppingolják az embert." 

 

 

- Mi sodort erre a pályára?

- Az első élményem a „körömvilágban" - mint sok más embernek is - ahhoz köthető, amikor ugyancsak vendégként, én látogattam el egy körmös stúdióba. Tisztán emlékszem arra, hogy milyen jóleső érzés volt a kezemre pillantani, ami ápoltságot, szépséget, nőiességet sugárzott. Másrészt mindig érdekeltek a különböző művészeti ágak, amelyekkel a tanulmányaim során szintén szívesen foglalkoztam. E két dolog - a munka eredményének szépsége, valamint annak művészi tartalma - sarkallt arra, hogy komolyabban elkezdjek érdeklődni a műkörömépítő szakma iránt.

- Mikor történt mindez, milyen állomásokat érintettél a szakmai mindennapjaid során?

- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tízéves koromtól versenyszerűen kézilabdáztam. Tizenöt éven keresztül szinte nem telt el nap edzés, mérkőzés nélkül. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez a sportág lesz életem középpontja, de másként alakultak a dolgok. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy a versenyszellem bennem maradt, és szerintem ez az egyik fő hajtóerőm. Az érettségi vizsga után elsősorban a tanulmányaim folytatása lebegett a szemem előtt. Előbb felsőfokú számviteli ügyintézői, majd mérlegképes könyvelői vizsgát tettem, de nem éreztem jól magam az ezzel a hivatással járó korlátok közt, ezért a hozzám sokkal közelebb álló, humán tantárgyak felé fordultam. Elvégeztem a tanítóképző főiskolát Szekszárdon, ahol a művészeti tantárgyak, valamit a gyerekekkel való foglalkozás nagy örömöt okozott számomra. Ezután jött a nagy felismerés, miszerint a műkörömépítő szakma érdekes kihívást jelenthet számomra! Ennek első lépcsőjeként 2004-ben letettem az OKJ-s szakvizsgámat, valamint összegyűjtöttem a pénzt az induláshoz szükséges kellékek megvásárlásához.

- A pályán való elinduláskor ki volt a leginkább segítségedre?

- A legtöbbet korábbi körmösömtől, majd később kolléganőmtől, Lajos Beátától kaptam, aki azóta átnyergelt a kozmetikus szakmára. Ehhez ezúton is szeretnék sok sikert kívánni neki! A kezdetek után az ismereteim bővítésének céljából elkezdtem szaksajtót olvasni, valamint szakmai rendezvényekre járni. Az egyik kiállításon találkoztam Käszné Zsuzsi munkájával, ami nagyon lenyűgözött, és mint kiderült - nagy szerencsémre - ő is Baranya megyében lakik. Beiratkoztam hozzá egy továbbképzésre, sőt a mai napig a vendége vagyok! Azóta több általa tartott versenyfelkészítésen, képzésen vettem részt, melyek után elmondhatom, őt tekintem minden értelemben szakmai mentoromnak. Nagy szerencsémre jó barátság alakult ki közöttünk.

- Az állandó fejlődést szem előtt tartva folyamatosan részt veszel külföldi továbbképzéseken. Min voltál utoljára?

- Mivel igyekszem követni a divatot, ráadásul rendkívül érdekelnek az újdonságok, ezért keresem is a változásokat. Fontos, hogy mindig tudjak a vendégeimnek újat mutatni, ami nem menne, ha nem járnék rendszeresen szakmai rendezvényekre egész Európában. Legutóbb Moszkvában voltam, az Intercharm kiállításon. Mindig lenyűgöznek ezek a rendezvények, annyi szép munkát, ötletet látok, hogy az felér egy továbbképzéssel. Legtöbbet azonban Käszné Zsuzsival gyakorlok, de nyáron járt nálunk például Erika Groen, akitől sok kreatív megoldást tanultam.

- Ha az önmagaddal szembeni elvárásaidat kellene megfogalmaznod, melyek lennének azok?

- Elsősorban - Zsuzsi intelmei alapján - a munkám minősége érdekel. Szeretnék egyre jobbakat és jobbakat kiadni a kezeim közül, jelenleg tehát elsősorban a saját értékelésünk számít. Persze, ha a versenyeken ez egy-egy jó helyezéssel is párosul, az külön öröm! Elsősorban a kreativitás lehetősége miatt szeretem ezt a hivatást. Nincs két egyforma munka, két egyforma vendég, ami számomra minduntalan inspirálóan hat. Hiszek abban, hogy a pontos, szép munka eredménye örömet okozhat a vendégeimnek és nekem egyaránt. Arra törekszem, hogy utóbbiak ne csak szép körmöket, hanem egy jobb életérzést kapjanak.

- Említetted, hogy a szakmai versengés egyfajta hajtóerő a számodra. Milyen eredményeket értél el eddig?

- A versenyszerű sportolás befejezése után hiányát éreztem a megmérettetéseknek, ezért tavaly elhatároztam, hogy ebben a szakmában is versenyezni fogok. Mindamellett, hogy izgalmasnak találom ezeket az eseményeket, fejlődöm a felkészülések alatt, ráadásként sok remek embert sikerül és sikerült megismernem. A versenyeken drukkolok, izgulok, koncentrálok, örülök, néha bosszankodom is. Ezeket az érzéseket igazán jó megélni, mindenkinek csak ajánlani tudom! Az első versenyem egyébként 2006 októberében volt. Akkor az Ipartestület által rendezett Országos Bajnokságon, szalon kategóriában indultam, és 11. lettem. Idén tavasszal a Health & Beauty szervezésén belül keltem versenyre a kezdők között, itt a 7. helyezést értem el. Legutóbb a Körömkongresszuson vettem részt, ahol a zselés építés kategóriát sikerült megnyernem. Természetesen a legbüszkébb erre vagyok.

- Készülsz már a következő megmérettetésre?

- Igen, már novembertől elkezdtem a felkészülést, mert márciusban Düsseldorfban a világ legjobbjaival fogom a tudásomat összemérni. Szerencsére az ember nap mint nap tanul és gyakorol munka közben, de természetesen a jó eredmény eléréséhez szükség van célirányos felkészülésre, versenykörmök építésére, versenyfelkészítésre.

- Milyen elképzelésekkel, álmokkal tekintesz a jövőbe?

- Jövőre sor kerül a már említett düsseldorfi világversenyre, ahol zselés kategóriában én képviselhetem a hazai szakmát. Most az erre való felkészülést tartom a legfontosabbnak. A célom, hogy életem legszebb munkáját készítsem el, és ha ez sikerül, akkor én már elégedett leszek. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem vágyom a minél jobb eredményre. Remélem így lesz! 

Szöveg: Wágner Szilvia
Portré: Juhász Anikó