Igazi elcsábított Kecskés Istvánné Eta, hiszen korábban közgazdaságtant tanult, irodában dolgozott, majd négy éve határozott döntésével maga mögött hagyta a számok száraz világát. Ma a mindenkori változásoknak, az újabb és újabb kihívásoknak, próbatételeknek igyekszik megfelelni, a manikűrt és a pedikűrt minél tökéletesebben végezni. A műkörömépítés pedig, ahogy mondja, legyen inkább az arra nyitottabb, fiatalabb generáció feladata.

- Jellemző, hogy háttérbe szorul a láb ápolása a kéz ápolásával szemben?

- A nők többsége leginkább a kéz körmére ad, arra igényes, hiszen az gyakrabban kerül a figyelő tekintetek kereszttüzébe, mint a lábkörmei. Azt lehet mondani, hogy az önmagunkra odafigyelés a frizurára, az arcra összpontosul, utána jön a kéz, és csak végül a láb. A legtöbb vendég még mindig csak akkor keresi fel a pedikűröst, ha már valami komoly problémája akadt, például egy tyúkszem miatt alig tud lábra állni, vagy benő valamelyik körme. Mindez a megfelelő odafigyeléssel, tájékoztatással megelőzhető lenne. A pedikűrös legfőbb feladata éppen ezért a segítés, a gyógyítás, amit sok esetben az orvossal közösen, az orvos utasításait követve végez. Ugyanakkor létezik egy határvonal, amit nem szabad átlépni, vannak fellépő gondok, melyeket kizárólag az orvos láthat el, szüntethet meg. Mégis jelen van a vendégek nagy részénél az orvostól való félelem, ami nem feltétlenül ok nélküli. A sebész nem egyszer drasztikus módszereket alkalmaz, nem számol azzal, hogy azok milyen következményekkel járhatnak. Ilyen lehet egy köröm teljes levétele, csonkítása, ami később újabb problémák, akár rendellenes növés okozója lehet. Elsődleges cél a köröm megmentése, nagyon fontos a körültekintő bánásmód, az odafigyelés, az óvatosság, illetve a szakértelem.

- Havonta működik az Ipartestület szervezésében a Köröm Klub, ami a kéz- és a lábápolásban dolgozók számára nyújt segítséget, támaszt a mindennapi munkában. Az összejövetel keretében megismertetik velünk az újdonságokat, a technikák különböző, megújult változatait, átkarolják, felkarolják a szakma egészét. Mindig szükség van a fejlődésre, az állandó képzésre, oktatásra. Örülök, hogy van egy fórumunk, ahol kötetlen beszélgetés formájában, mindenki felteheti a kérdéseit, megoszthatja a tapasztalatait, alkalmat talál arra, hogy kikérje más szakemberek tanácsát. Sok esetben vannak meghívott vendégek, bőrgyógyászok, ortopéd orvosok, régebben voltak termékbemutatók is. A rendezvényen elhangzó információk rendkívül hasznosak, felfrissítik a tudásunkat, és kiegészítik azt. Viszonylag kevesen végzik a munkájukat pedikűrösként, látványosabb, keresettebb a műkörmös szakma, de a klubnapokon előkerülnek a lábápolással foglalkozó kollégák, akik nem egyszer az ország távoli pontjairól érkeznek a fővárosba, a Ferenciek terére az érdeklődésük és a tudásanyaguk bővítése céljából.

- A tyúkszem ismét napirenden volt, mint szinte minden alkalommal. A régi oktatóm, Kincs Eszter egyszer azt mondta, hogy amíg a cipőipar olyan lábbeliket gyárt, mint napjainkban, addig mi nem halunk éhen, lesz kenyérre való. Ez így is van. A tyúkszem mindig jelenlévő és komoly probléma, érthető tehát, hogy sokszor teszünk róla említést egy találkozó alkalmával. Az ipartestület könyvelője előadást tartott az új adótörvény okozta változásokról, melyekkel vállalkozóként tisztában kell lennünk, illetve a 2006-os év lehetséges programjairól, így a tervezett házi versenyről is. Utóbbi a klubbon belül kerül majd megrendezésre, valószínűleg tavasszal vagy nyár elején. Az egyetlen dolog, amit hiányolok, hogy nem kapunk kielégítő tájékoztatást az ÁNTSZ által támasztott követelményekről, elvárásokról, melyeknek meg kellene felelnie a pedikűrösnek a munkája során.

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Varga Imre