Szemrevaló, finoman sminkelt, fiatal, energikus. Első pillantásra ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni. Majd megszólal, így határozottá is válik. Olyanná, aki tudja, melyek a céljai, mit kell tennie, tanulnia az elérésükhöz. Később bebizonyosodik, hogy lehet hinni az első benyomásnak. Odorán Kinga nemcsak szép és lelkes, hanem a legutóbbi Ilcsi Verseny győztese, az orosz szépség megálmodója, az esztétikum szerelmese.

- A Te eseteden a kozmetikus pályára nem éppen egyenes út vezetett, mégis mellette döntöttél. Mi csábított el végül?

- Mindig nagyon tetszett a szépségipar, az édesanyám elismert fodrász, így a vonzódásom az állandó bemutatózása mellett, érthető. A fodrászat azonban nem az én műfajom. Már gyermekként, négy-öt évesen, ha tehettem, ellestem a mozdulatait, miközben sminkelte magát. Ingatag lábakon álló tudásomat a nagymamám arcán próbáltam fejleszteni, ha nem is sikerrel, de buzgón. Az érettségi után sokan bátorítottak, hogy a sminkeléssel foglalkozzam, mert van hozzá tehetségem, mégis vonakodtam, nem találtam meg önmagam, más céljaim voltam. Felvételik, főiskola, egyetem, két év Angliában. Aztán éles váltással, miután hazajöttem, visszakanyarodtam a szépítés felé.

- A mesterem, Sipos Zita ajánlotta, hogy érdemes elvégezni az iskolát, hiszen általa egy olyan tudás birtokosává válok, amit a mindennapokban haszonnal tudok majd alkalmazni. Ahogy a sminkelés, ez is nagy szerelemmé nőtte ki magát, egy pillanatig sem bántam meg a döntésemet.

- Küzdő típus vagyok. Már elsőéves tanulóként, miután egy kicsit megmutattam a tudásomat, amit csiszolgattunk, azonnal össze is mértem másokéval. Szerencsére eredményesen, hiszen az első versenyemen sikerült a dobogó legfelső fokára lépnem. Azóta képtelen lennék abbahagyni. Úgy hiszem, ehhez a szakmához a versenyzés elengedhetetlen, mindenki kizárólag önmagát hibáztathatja, ha nem jól szerepel egy viadalon. Természetesen meglepetések bárkit érhetnek, adódhat úgy, hogy ott és akkor nem tudja ugyanazt nyújtani, mint előző nap, amikor századszorra gyakorolta a modell sminkjét.

- Novemberben lesz a nyolcvanas évek sminkversenye. A téma izgalmas, számtalan lehetőséget, variációt rejt, ezért komoly felkészülést, gyakorlást igényel. Bizonyos szempontból könnyített a helyzetem, hiszen az édesanyám elkészíti a modellem frizuráját, az összképet, a sminket azonban nekem kell megvalósítanom a képzeletemre támaszkodva.

- Tulajdonképpen hasonlóan, de mégsem. A sminkelésben számos tapasztalásból lehet merítkezni, legyen az egy divatbemutató, illetve az interneten hozzáférhető sminkoldalak. A másolás eredménye azonban nem ugyanaz. Lehet, hogy tetszik egy smink, annak a színharmóniája, de én más formában, a saját stílusomra átdolgozva valósítom meg. Persze csupán önmagamról beszélhetek, a gyakorlat sokszor mást mutat.

- Talán a türelem, túl gyorsan akarok túl sokat. Ez valahol átok és áldás is egyben. Például képtelen vagyok úgy sminkelni, hogy ha egy óra alatt végzem, akkor egy óra alatt, ha kettő alatt, akkor kettő alatt. Ez mindazonáltal előre visz. Az üzletben, a vendégeimmel viszont soha nem vagyok türelmetlen.

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Stiller Ákos