A szakma kiemelkedő szintű művelője, kiváló szakember, illetve oktató, barát, anya és feleség egy szerepben, tökéletesen helytállva mindegyikben. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, minthogy ezüst- és aranykoszorús elismert mester, a legjobb oktató kitüntetés birtokosa, valamint több sikeres szalon tulajdonosa, ahol a férjével közösen dolgozva a kozmetika és a fodrászat boldog elégedettséggel fér meg egymás mellett. Bartal Pálné 1972 óta a kozmetika, a szépítés megszállottja, az esztétikum bűvölője, mágus varázslója.

- Évtizedek teltek már el azóta, hogy a szépítő szakmák egyikét választotta hivatásául, emlékszik még, hogy mi volt döntésének oka?

- Tudom, sokan mondogatják, hogy már gyerekkorukban ezt vagy azt akarták csinálni, ezért a legtöbben egyre inkább fenntartással hisznek a másik ember szavának. Mégis, én mindenkinek és magamnak is hazudnék, ha azt állítanám, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem úgy, kozmetikus leszek. Nálam ez valóban szerelem volt, első szerelem, 12 éves koromban. Csodáltam a szépítésre születetteket, és tudtam, én sem akarok mást csinálni az életemben. Ezt a döntésemet szerencsére máig nem bántam meg, nem ingatott meg sem elkeseredés, sem pillanatnyi levertség vagy a kiábrándultság szele. Imádom a munkám, szeretek emberekkel, tanulókkal foglalkozni, amihez természetesen mérhetetlen türelemre és empátiára van szükség. Talán mégis a legfontosabb szempont, hogy állandóan, mindig és mindig fejlődnie kell a szakembernek, ami csak lehetséges, azt létre kell hozni, meg kell valósítani vagy vásárolni az adott esetben. Az én korosztályomnak előnye van a fiatalabbakkal szemben, hiszen rengeteg a tapasztalatunk, a gyakorlatunk. Valamint ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy biztos, széleskörű vendégkört kialakítani meglehetősen nehéz.

- Sajnos egyre inkább úgy hiszem, hogy rossz a hozzáállásuk, amiben valahol mi, a szülők ugyancsak hibásak vagyunk, ugyanis mi neveltük ki az otthonülő, elkényeztetett, megkímélt fiatalokat. Nehéz a kitartást, a kihívás szeretetét megértetni olyan emberekkel, akiknek az egész addigi életükben idegen volt. A kozmetika oktatása nem feltétlenül a szakma elsajátításával kezdődik. Addig, amíg valaki képtelen egy csörgő telefont szépen és illedelmesen felvenni, illetve beszélgetni a vendéggel, addig felesleges bármi másra koncentrálni a gyakorlati ideje alatt. A tanuló szokja meg, dolgozza fel, hogy először figyelnie és segítenie kell, aztán végezheti a munkáját. Az utat, még ha göröngyös is, mindenkinek végig szükséges járnia. Így tett két korábbi diákom is, a büszkeségeim, akik mára alkalmazottként nálam dolgoznak.

- Szeretem a változatosságot, az újabb s újabb kihívásokat, technikákat, eszközöket. Ugyanakkor az „idősebb" korosztály jóval óvatosabb a fiatalabbnál, aki az összes újdonságot azonnal kipróbálja, miközben nem gondol a veszélyekre. Ámde soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy emberi bőrön dolgozunk, amiért felelősséget vállaltunk, ezért szakértő körültekintéssel kell eljárnunk!

Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Stiller Ákos