Az üveghegyen túl
Egy kis ékszerdoboz, a város forgatagában, egy tortaszelet alakú ház oldalában, fényes, napos, családias hangulatot árasztva magából. A Duna közelében, a Szent István park mellett immár tizenegy éve helyezkedhetnek kényelembe az antik, bordó fotelekben a várakozó vendégek, várva a szakértő kezeket, legyen az kozmetikusé vagy fodrászé. Negyvenhét négyzetméter otthonos környezet. Itt fogadja a szépülni vágyókat Nyírfás Anikó és lánya, Adrienn.
Az üzlet fő profilja a kozmetika, ami családi vállalkozásként remekül üzemel, együtt élve a fodrászattal, a mindenkor jelenlévő tanulókkal, nagy hangsúlyt fektetve az otthoni szépségápolási termékek kereskedelmére, a sminkoktatásra és a permament make up-ra is.
Hogy hol és mikor, mi előzte meg mindezt?
Nyírfás Anikó harmincöt éve a szépségszakma lelkes művelője, dolgozott nagy -és kisszövetkezetben, utóbbi elnökeként helytállt, kiélvezte a belváros teremtette munka szépségeit, átélte a szétválás okozta nehézségeket, mindebből pedig tanult és ő maga is változott. Később, már Kft-t alapítva az ötödik kerületben, a város szívében élte a munka hétköznapjait huszonöt társával együtt. A hangulat, a varázs teljesen más volt a maihoz képest. Rengeteg külföldi vendég jellemezte a mindennapokat, nem számított ritkaságnak, ha valaki Bécsből Budapestre utazott egy kezelés kedvéért. De - mint idővel kiderült - az új gazdasági változások felkészületlenül érték a dolgozókat, hatással voltak a tagságra, így szétvált a „csipet-csapat". Aki megtehette saját üzletet nyitott, volt, aki végleg szakított ezzel a szakmával, Nyírfás Anikó pedig a Rosa Graf nagykereskedelmi cég bemutatószalonjában érvényesítette tudását.
Ma már saját üzlete van, mely a kezdetekben még a nagykereskedés bemutató szalonjaként működött, majd 2000 június tizenhatodika óta saját vállalkozásként. Itt a számtalan, húsz-harminc éve visszajáró, vendég között, távolabb kerülve a belváros adta különcségektől, mégis elégedetten dolgozik a hét szinte minden napján. Ápol és szépít és még mindig csodálkozva fájlalja a változást. Hogy, hogy lett a régi hangzavarból, a társasági légkörből, az egymás szavába vágó vendégekből halk, állandóan fáradt? Hogy lett a szolgáltatás szinte pisszenést sem tűrő, relaxációs zenével kísért? Hogy hol van már, amikor egy kezelés harmincnégy, egy bajuszgyanta hat forint volt? Hogy csak a saját szalonja közelében, hogy lehet harminc másik? Ennyit változott a világ. Akkoriban státusszimbólumnak számított kozmetikusnak lenni, a szülők boldogan tanítatták a gyermekeiket. Ma nehezen találni egy átlagosnál jobb szakembert, elhivatottat. Mégis hálás ez a szakma, hiszen általa boldoggá tehető a vendég, vagy azért, mert fiatal és szépen kitisztult az arca, maga is látja a változást, vagy azért, mert karbantartják a bőrét, regenerálják.
Az állandó munka, a rendszeres szakkiállítások és tanfolyamok látogatása mellett, mégha nehezen is, de jut idő arra, hogy lányával közösen főiskolára, műszaki szakoktató szakra járjanak. A magas szintű oktatáshoz és a szakmunkás vizsgáztatáshoz mára elengedhetetlenné vált a felsőfokú végzettség, így, készülve a jövőre, újra iskolapadban ülnek. Mint mondják, a megújulni vágyás tartja mozgásban a szakembert, ad életet a vállalkozásának. Aki nem követi a trendeket, a technikai fejlődést, nem várhatja el, hogy fennmaradjon az érdeklődés iránta. A vendégekkel ugyanúgy ápolni kell a kapcsolatot, mint ahogy azt a házas emberek teszik. A bizalmat és a hűséget folyamatosan megújuló kezelésekkel és eljárásokkal jutalmazni kell! Éppen ezért, a szalonban professzionális szolgáltatás folyik, ötven oldalas árjegyzékből választható ki mindenki számára a saját anyagi lehetőségeinek megfelelő kezelés, válogatva az angol, amerikai, francia és német termékek közül. A világszínvonalú partnercégek kiváló minőségű anyagai és a szaktudás a garancia arra, hogy a vendégek minden esetben elégedetten távoznak.
Szöveg: Wágner Szilvia
Fotó: Veres Dalma