Interjú Fábián Évával

Fábián Éva ténylegesen a szép szakma szerelmese, hiszen mindamellett, hogy tizenhárom évig fodrászként dolgozott, válogatott kerettag és magyar bajnok volt, mára minden idejét és majd minden gondolatát a sminkelés tölti ki. Hogy valódi, elhivatott szakember Éva, azt mi sem példázza jobban, mint az, hogy nemrégiben a Magyar Fodrász–Kozmetikus Egyesület sminkversenyének első helyezettje lett.

 

 

 

– Több mint egy évtizedig a fodrászat világában éltél, ahol nem elégedtél meg a mindennapi munka kihívásaival, hiszen versenyeken ugyancsak sikeresen próbára tetted magad. Miért váltottál?

– Tizenhárom évig voltam fodrász, de valójában mindig a sminkelés volt az első számú szerelmem. Lényegében mindig erre a pályára készültem, de mivel régebben csak úgy lehettél sminkes, ha mellette a kozmetikát is kitanultad, úgy döntöttem, ez nem nekem való. Fodrásznak tanultam, majd szakmai megmérettetésekre jártam, megéltem azt, hogy milyen magyar bajnoknak, illetve válogatott kerettagnak lenni. Az élet mindig máshová vetett, dolgoztam Budapesten és Békéscsabán egyaránt. Aztán egyszer eljött az a nap, vagy az az időszak az életemben, amikor már más volt a cél. Semmit nem bánok, de csakis úgy lehettem igazán boldog, ha a régi álmomat, a sminkelést választom. Így kezdődött minden.

– Mikor váltottál pontosan és ki volt az első mestered, aki mellett ecsetet ragadtál?

– Körülbelül három éve jelentkeztem egy egyéves tanfolyamra, ahol sokat tanultunk, de számomra még korántsem eleget. Mivel mindig is csodálattal néztem a Sipos Zita munkáit, ezért megkerestem, hogy a segítségét, az iránymutatását kérjem. Nem tartanék ott, ahol, ha ő nem áll mellettem. A személyében egy olyan szakembert, trénert ismertem meg, aki nem csupán profi, hanem kíméletlenül őszinte is. Látja a hibákat, a rossz mozdulatokat, és azokat szóvá is teszi. Néha fáj az embernek a bírálat, de mindig előrébb viszi. Mivel fodrászként sokat versenyeztem, tudom, mennyit számít a gyakorlás. A tudásnak idő kell, egyszerűen rá kell szánni az energiát a dolgokra, hogy legyen minek megtérülnie. A sminkelésben minden mozdulatnak megvan a helye, a módja, a módszere. Zita nem csupán alázatra, de maximalizmusra is nevelt, aminek nagy hasznát veszem.

– A kitartásod megtérült, legutóbb például a tavaly novemberi Magyar Fodrász–Kozmetikus Egyesület sminkversenyén. Milyen kategóriában és milyen témában győzedelmeskedtél?

– Egy nappali és egy fantáziasminket kellett készítenem. A nappali esetében sorsolt modellel dolgoztam, ez annyit jelent, hogy nem sejthettem, milyen típusú hölgyre álmodjam meg a sminkemet. Mivel tudtam, hogy lutri, ki milyen modellt kap, ezért már előzőleg a gyakorlások során egy olyan sminkkel kísérleteztem, ami mindenkinek jól áll. Sötétlilát használtam, aranyos selyemfényt, a szempillák tövébe pedig feketét, sötétzöldet. A másik, a fantáziasmink előre kiírt témája a „Mozi” volt. Először egyfajta Jégkirálynő hangulatban gondolkodtam, de amikor hírét vettem, hogy több versenytársamnak is hasonló az elképzelése, valami egészen mást szerettem volna csinálni. Végül a kislányom adta az ötletet, aki azt mondta, hogy alkossam meg Szörnyellát a 101 kiskutyából. Ezt tovább vittem, és végül a gonosz szépséget festettem meg a versenyen. Minderre ötven percem volt. Aki járt már hasonló megmérettetésen, az tudja, mennyire kevés ez az ötven perc. Akkor és ott egyszerűen nem lehet hibázni! Szerencsére az állandó modellem egy angyal, zokszó nélkül tűri, ha egy-egy szakmai kihívás előtt milliószor megfestem, majd lemosom a sminkjét, hogy végül tökéletesítsem az eredményt. Én ugyanakkor abban hiszek, hogy a modellen legalább annyira múlik a siker, mint rajtam. Neki el kell adnia azt, amit én megálmodtam. Most ez sikerült, ami hatalmas elismerés mindkettőnk számára!

– A siker meghozta a kedved a versenyzéshez, készülsz a következő megmérettetésre?

– Én szeretem a versenyhangulatot, engem hajt a versenyszellem, ugyanakkor azt is szeretem, amikor nem feltétlenül a zsűri tetszését, hanem mondjuk egy szerelmes tetszését segítem elnyerni egy jól sikerült smink segítségével. Erre nem olyan régen módom is volt, hiszen az egyik zenei tévécsatornán a mesterfodrász Zsidró Tamás, valamint egy stylist mellett én szépítettem a randira igyekvő fiatal lányokat. A műsor címe Randikommandó, és még most is többször látom magam a képernyőn, miközben a szerelmes találkozásra igyekvő lányokat sminkelem. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Réz András nevével fémjelzett iskolában, egy kétéves képzést is elvégeztem, mint stylist. Abban hiszek, és abban bízom, hogy jó, ha több lábon áll az ember, különösen akkor, ha a sminkelés mellett a fodrászat világában is járatos. Jó érzés, amikor mondjuk egy fotózásra hívnak, és sem egy frizura elkészítése, sem egy smink, sem pedig az öltözék elképzelése, nem okoz gondot.

– Hova tovább, milyen álmokat dédelgetsz a közeljövőre nézve?

– Valahogy azt veszem észre magamon, hogy előbb-utóbb mindig elérem, amit szeretnék. Számomra rengeteget jelent az a szó, hogy önmegvalósítás és azt hiszem, nekem még van, mit véghez vinnem. Hogy pontosan mi az, az egyelőre legyen az én titkom, nem szeretnék elkiabálni semmit. Talán annyit elárulhatok, hogy a nemzetközi porond nagyon is vonz...

Szöveg: Wágner Szilvia