Hogyan oktatjuk...
Beszélgetés Kis-Szölgyémi Ildikóval

Az elektrokozmetikai kezelések elektromos jártasságot igényelnek, így lehet csak igazán biztonságosan és hatékonyan végezni a kezeléseket. Utánajártunk annak, milyen formában történt az elektrokozmetika oktatása a kezdetektől napjainkig...

A hatvanas évek végén jártam iskolába, 1969-ben végzetem. Akkor még tanfolyami jelleggel tanították az elektrokozmetikát, tehát, ha valaki epilálni akart, akkor elvégzett egy epiláló tanfolyamot, ha iontoforézist akart csinálni, akkor pedig elvégzett egy ilyet. Később, 1976-ban megnyílt az első Skála áruház, és vele az első kozmetikai szalon is, ahol már be tudtak szerezni Olaszországból származó elektrokozmetikai gépeket. A gépekkel együtt a bolognai iskolából a tanárok is jöttek, akik betanították a gépek használatát. Tehát ez nem egy részletes tanfolyam volt, csak ezekre a gépekre vonatkozott.
Elindult a szalon, és menet közben mi is tanultunk. Volt fogyasztógépünk, bioszaunánk, arckozmetikiai gépeink, vákuumunk, ezekkel indultunk el. A többi szövetkezet is látta, hogy ez egy jól működő dolog, mert nagyon sok munkánk volt.
Ezután néhány másik szövetkezet és az állami szektor is beszerzett kozmetikai gépeket, és egyedi engedélyek alapján elindult a használatuk. Ekkor már részben a saját tapasztalataink alapján tanítottuk egymást, de kiderült, hogy ez így nem igazán jó, valamilyen szervezett forma kellene. Összeállítottunk egy tematikát, elkezdtünk kilincselni a minisztériumnál és a bőrgyógyászoknál, Ilcsi néni vezetésével. Ő olyan meggyőző volt az orvosok számára is, hogy 1980-ban megkaptuk a „Fizikai eljárások a kozmetikában" című százhúsz órás tanfolyam tanítási lehetőségét, és ezzel elindult az elektrokozmetika oktatása, ami már külön tanfolyam volt. Úgy emlékszem, hogy a kezdetekben három év gyakorlati időhöz volt kötve, tehát nem mindjárt a kezdetek kezdetén lehetett ezzel foglalkozni. Persze anyagi lehetősége sem volt akkor egy kozmetikusnak arra, hogy rögtön a szalon megnyitásakor elektromos gépeket vegyen. Ezen a tanfolyamon tanítottak orvosok is, tanultunk fizikoterápiás alapokat, gyógytornát.
A nagyszövetkezetek szétesése után jöttek a kisszövetkezetek, és az ott lévő tagok egy része utána a kisvállalkozásokba menekült. Ezek már olyan kozmetikusok voltak, akik adtak arra, hogy üzletük korszerű legyen, ezért felszerelték azokat a legmodernebb gépekkel. A testkezelések is nagyon népszerűek voltak az elejétől kezdve, és nagy hatékonysággal fogyasztottuk a vendégeket.

Én tanfolyami jelleggel már nagyon régóta, 1975-76 óta oktatok. A 120 órás tantervben volt negyven óra elméleti és nyolcvan óra gyakorlati anyag, tehát minden gép ott szerepelt benne, mindegyik használatát meg kellett tanulni. Ezeken a tanfolyamokon az ott lévőknek minden gépet ki kellett próbálni a gyakorlatban is, hogy tudja milyen érzést vált ki, mi a hatása, és hogy milyen vele dolgozni. Azon kívül a tanfolyam „diákjai" már felnőttek voltak, akik tudták azt, hogy mely gépeket szeretnék megvenni, így mindenki arra a részre koncentrált erősebben. Tehát akik a tanfolyamokat elvégezték, azok megfelelően felkészültek a gépek használatára.
Később, mivel elektrokozmetikai ellenőrzés nem volt, valahogy az egész ellaposodott, nagyon sokan nyitottak üzletet, az iskolában pedig már papírt is kaptak róla, hogy értenek az elektrokozmetikához. Pedig a gyerekek, akik még az iskolában és a gyakorlati helyen tanulnak, sokszor még a vendéghez sem férnek hozzá, modellt nem nagyon visznek, így a gyakorlatban igazi jártasságra vagy készségszintre nem tesznek szert.
Mivel ez nem alakult ki, aki újonnan nyit, lehet, hogy meg sem veszi a gépeket, ha pedig megveszi, akkor is előfordulhat, hogy nem meri, vagy nem tudja úgy használni, ahogy kellene.

Pedig a gépeket ismerni és szeretni kell ahhoz, hogy jól tudjuk használni őket. Mindig jön valami újdonság, amit a szépségápolás szolgálatába állítanak, nagyon gyakran az orvostudomány vívmányait felhasználva.

Itt van például az ultrahang. Az ultrahang semmilyen visszajelzést nem ad a vendégnek. Az általunk használt pulzáló ultrahang nem olyan nagy teljesítményű, mint az orvosi. Mivel nem érezni (nem látható és hallható tartomány), hogy megy az ultrahang, ezért előírás szerint hangjelzéssel kell jelezni működését. Ezért pontosan meg kell tanulni kontraindikációit. Az ultrahang nagyon jól elősegíti a hatóanyagok bevitelét, míg az iontoforézis csak vizes, addig az ultrahang már az olajos anyagok bejutását is segíti. Tehát az öregedő bőrök kezelésénél nagyon fontos, mivel ott már zsírhiány is tapasztalható. Az ultrahang az arc- és a cellulitkezelésekbe is beépíthető, viszont figyelni kell arra, hogy a csontos területeknél ne használjuk.

Most már megjelentek olyan gépek is, amely a hatóanyag bevitelét és a tornáztatást együtt tudják csinálni, ilyen például az ultrahangos-interferenciás gép.

A lézerek használata csak a kozmetikában számított újdonságnak, hiszen Mester professzor már a hatvanas években 2 milliwattos lézerrel lábszárfekélyt gyógyított. A kozmetikában a soft lézerrel dolgozunk, különböző bőrhibák kezelésénél használjuk: például akné, rozácea, stria, cellulit, kelloid, herpesz...
Iskolai kereteken belül történő oktatásával az a probléma, hogy a harmincöt órás, tulajdonképpen elméleti képzésből a műszerészek és a bőrgyógyászok tartják a legtöbb órát. A gyakorló kozmetikusok gyakorlati órái pedig 4-5 órára korlátozódnak. Annak ellenére, hogy ezeken kellene átadnunk a gyakorlatban ténylegesen szükséges ismeretanyagot. Ezért a gyakorlati képzés megreformálására lenne szükség, olyan helyekre lehetne csak kiadni kozmetikus tanulót, ahol az alapgépek, tehát egy iontoforézis, egy ultrahang, egy mikromasszírozó és legalább egy testkezelőgép van. Hiszen csak úgy tudja elektromos biztonságra oktatni a kozmetikus a tanulóját, ha a mindennapi munkájába be van iktatva, ezáltal készségszintre fejlődik a tudása.

Lehet, hogy az elektrokozmetikai oktatásánál az elméleti és a gyakorlati részt is az iskolának kellene felvállalnia, például úgy, hogy a második évben még egy napra behívja a tanulóit, így azok is biztos elektrokozmetikai alapokat kapnának, akik a gyakorlati helyükön nem részesültek ebben. Vagy a képzési helyeket kellene úgy felfejleszteni, hogy a tanulók megfelelő képzést kapjanak.

Persze ezek a gépek olyan biztonságosan vannak elkészítve, hogy senkinek sem eshet baja. Csak kis frekvencián működnek, nullától száz hertzig, ezen kívül a hálózati feszültség is le van bennük transzformálva 42 voltra, és tartalmaznak beépített biztonsági berendezést is. Sőt, most már gyártanak olyan gépeket is, amelyek nem közvetlenül állnak kapcsolatban a hálózati váltóárammal, hanem fel kell tölteni őket. Mi az alapoktól tanítunk, és én még próbálom úgy fűszerezni anekdotákkal is a tanfolyamokat, hogy az beégetődjön a növendékek emlékezetébe az alatt a pár óra alatt, ami rendelkezésünkre áll. A magyar kozmetikusok mindenütt keresettek, mert nem tanfolyamokon, hanem kétéves képzés alatt sajátíthatják el a szakma csínját-bínját, persze itt is sok múlik az egyén szorgalmán. A nehezen megszerzett világhírnevet pedig inkább öregbíteni kell, ehhez viszont arra van szükség, hogy a szakma lépést tartson az állandó fejlődéssel.

Szöveg: Jancsik Zita