Fantáziasminkek álomvilágának fiatal festőművésze
„Minden álmom, hogy sikeres kozmetikus és sminkes válhasson belőlem" - hansúlyozza Bodolai Hajnalka, aki eddigi eredményei alapján a legjobb úton jár céljai elérésének érdekében. Bár a szépítő még csupán a húszas éveinek elejét tapossa, máris számtalan szakmai eredménnyel és elismeréssel büszkélkedhet. Legutóbb a márciusi Kézműves Kupán bizonyította rátermettségét a szakértő zsűri előtt, hiszen összetett kategáriában a dobogó legfelső fokára állhatott. Kreatív, kitartó, kész az állandó kihívások leküzdésére, a kreatív alkotómunka professzionális végzésére.
- Milyen motiváló tényezők voltak azok, amelyek a szépítő pályára sodortak?
- Már gyermekkoromban határozott elképzelésem volt arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A kezdetek kezdetén még hezitáltam, kozmetikus vagy színésznő szerettem volna lenni, végül győzött, legyőzött, pontosabban elvarázsolt a szépségipar. Szerencsére a döntésemben a családom is támogatott, így a tanulmányaimat a Szemere Bertalan szakközépiskolában megkezdtem, és négy évvel ezelőtt el is végeztem. A gyakorlati éveimet viszont már nem itt, hanem a pest megyei Abonyban töltöttem, ahol számtalan boldog pillanattal és hasznos tudnivalóval, titokkal és praktikával lettem gazdagabb.
- Ki volt a mestered, aki eligazított ebben a változatos és szépségekben gazdag szakmában?
- A kozmetika fondorlatos alapjait Tatár-Kiss Krisztinától sajátítottam el, aki valóban remek, következetes és alapos mesterem volt. Nem elégedett meg a jóval, hanem a maximumot követelte, ami ebben a szakmában a véleményem szerint elengedhetetlen. A későbbi fejlődésemben azonban már Csörgő Zsuzsanna játszotta és játssza jelenleg is a főszerepet, aki a sminkelés világában kalauzol el nap, nap után. Jelenleg is ő a mentorom, aki a versenyzésben maximálisan támogat és segít.
- Ha az önmagaddal szembeni szakmai elvárásaidat kellene megfogalmaznod, melyek lennének azok?
- A munkám során minduntalan azt szeretném tapasztalni, hogy a hozzám szépülni érkező vendégek elégedetten és megújultan távoznak. Ha azt látom, hogy ők jól érzik magukat, üdébbek, élvezték azt a pár percet, órát, amit a kezeim alatt töltöttek, akkor én is megújulok, új erőre kapok, és még inkább belevetem magam a munka forgatagába. Ha valaki felelősségteljesen végzi a dolgát és képes magát kritikusan szemlélni, akkor úgy hiszem, jó úton jár a siker felé. Én e szerint az elv szerint élek, dolgozom és versenyzem is egyszerre.
Folytatás a Szépítész Magazin októberi számában!
Szöveg: Wágner Szilvia