Hazánk egyik turisztikai célpontja a fürdőkultúra, mely az ország különböző pontjain található gyógyvízforrásokra épül. Hazánkban igen népszerű a gyógyturizmus, vendégköre szám és összetétel szempontjából évről-évre változik a fejlődő országok globális gazdasági növekedése következtében. Nagyon sok külföldi jön hozzánk, a belföldi „fürdőzés" pedig évszázadok óta folyamatosan terjed el.

A mai Magyarország területén a rómaiak építették az első fürdőket akkor, amikor a Pannónia Provincia néven a Római Birodalomhoz tartozott. A tartomány fővárosa Aquincum volt. Az itt lévő fürdőket - 21 darabot - a budai hegyek lábánál fakadó források vizével táplálták vízvezetékeken keresztül. A Római birodalom széthullása után a népvándorlás viharai megsemmisítették az Aquincum fürdőit.
Később a mai hazánkat elfoglaló magyar törzsek szintén a budai hegyek lábánál fakadó meleg források környékén építették ki főbb településeiket.
A kereszténység felvétele, illetve a magyar királyság megalakulása után ismét fejlődésnek indultak a fürdők. A XII. században a Johannita lovagoknak már fürdőkórházuk volt a Duna partján, ahol a Szentföldről visszatérő sebesült és beteg kereszteseket kezelték.
A későbbiekben fürdőkórház épült a Gellért-hegy lábánál a mai Rudas fürdő helyén, ahol elsősorban leprás betegeket gyógyítottak.
A budai fürdők európai hírnévre tettek szert a XV. század elején, amikor I. Zsigmond uralkodása alatt a város átmenetileg a Német-Római Birodalom fővárosa volt.
A fürdők tovább virágoztak Corvin Mátyás uralkodása alatt. A XVI-XVII. században Magyarország legnagyobb része török megszállás alá került, egyedül a fürdőket nem érték háborús károk. Sőt a törökök számos új fürdőt építettek, amelyek közül néhány mindmáig változatlan állapotban működik és fogadja a vendégeket.
Pl. Rudas fürdő, Rác fürdő, Király fürdő.
A következő két században rohamos fejlődésnek indultak országszerte a fürdők, mely folyamatot az I. Világháború szakított meg. A stagnálás után a gyógyvizekkel kapcsolatos tudományos kutatások nagy energiával folytak. Ezt a fejlődést a II. Világháború állította meg. Súlyos károkat szenvedtek a fürdők, ideiglenes helyreállításuk után csak magyar betegeket fogadtak, és csak tisztasági funkciókat láttak el.
Az 1960-as években azonban országszerte hatalmas fürdőfejlesztés indult, számtalan új gyógyfürdőt, uszodát és strandfürdőt építettek, és tovább fejlesztették a már jól ismert régi fürdőket is.
Az ország víz forrásainak lehetőségeit az ENSZ is felismerte, amikor a 70-es évek elején „Thermal Project" intézetet létesített Budapesten, melynek feladata a magyarországi fürdőfejlesztés elősegítése, tervezési programok kidolgozása volt, azzal a céllal, hogy az itt szerzett tapasztalatokat más országok számára is hasznosítsák.
Az elmúlt évtizedekben a fürdőkkel való gyógyítást felváltotta a komplex terápia, mely a természetes gyógymódok teljes eszköztárát alkalmazza a fürdőkezelésekkel egyetemben.
Mai, és múlt századi tudósok szerint a víznek információhordozó szerepe is van, ez az alapja a homeopátia elvének is. Vizeink Földünk történetének összes információját tárolják.

Szöveg: Szirmai Orsolya
Szakértő: Szolnoki Erzsébet
Forrás: Csóti Annamária (Danubius Thermal & Conference Hotel)
Richvalszki Zseraldina (Mandala Day Spa)
Jasmin Krüger: Víz, Víz, Víz – Hidroterápia a kozmetikában (Beato Angelico Kiadó)