„Van bőr a képeden?”

A bőr az emberi test legnagyobb kiterjedésű része. Nagyon összetett „szerv”: lélegzik, mint a tüdő, különféle tápanyagokat vesz fel, mint a gyomor, kiválasztja a szervezet számára használhatatlan, illetve káros anyagokat, mint a máj, ezen kívül érzékelősejtek sokasága bújik meg benne: ezen érzékelők segítségével vagyunk tudatában a hidegnek-melegnek, a fájdalomnak és az érintésnek. Arcunk bőrében különösen sok az érzékelősejt. A bőr az immunrendszer első hídfőállása, hiszen a pórusokon keresztül könnyedén bejuthatnak szervezetünkbe a baktériumok, vírusok, káros anyagok: nem mindegy tehát, hogy mivel ápoljuk.

Igazat mond a népi szólás, amikor azt említi, hogy valakiről hét bőrt húznak le: bőrünk felső része valóban hét rétegű. Ezalatt zsírréteg bújik meg, legalábbis a tenyéren-talpon a legsoványabb embernél is. A kötőszövetet erek hálózata táplálja, izmok mozgatják. Ősi múltunkra utalva finom pihék, szőrszálak is találhatóak testünkön, hajunkról nem is beszélve: minden egyes szálhoz parányi izom kapcsolódik. Ezért tud „égnek állni a hajunk”, libabőrözni a testünk, a macska is épp ezért tudja a szőrét borzolni. „A lelkem is kivan, ha lelapul a hajam”, éneklik a slágerdalban, és ez így igaz! A fáradságtól, lelki válságtól legyengülő fejbőrizmok „elengedik” a hajat, az lelapul, sőt ki is hullhat. Nem csak egyszerűen „elfeküdjük” a frizurát. Figyeljük csak meg: pihenés, egy kellemes fejbőrmasszázs után a haj minden zselé-hab-spré, tupírozás nélkül szépen felemelkedik, fényesen csillog, erőt sugároz.

Az arcbőr nagyon érzékeny. Színe azonnal reagál a minket ért hatásokra: ha valaki felbosszant, vérbe borul az arcunk, szégyen hatására elpirulunk – mivel hogy szó szerint fejünkbe száll a vér, és kitágulnak a parányi vérerek. Elsápadunk, ha félünk: kiszalad a vér az arcunkból. A zöldes árnyalat májbetegségre utalhat, a bíbor elszíneződés szívrendellenességre, a krónikus sápadtság vérszegénységre – de nagy divat volt ez a XIX. században! A hölgyek még mérgező ólomtartalmú púdereket is használtak, hogy ezt a beteges, ám divatos sápadt színt fenntartsák arcukon! A gyomorbetegek arca pergamensárgára színeződik, a szem alatti sötét karikák pedig a vese rendellenességére hívják fel a figyelmet. Az orcán égő piros foltok szintén divatosak voltak valaha, oda is festették a hölgyek – pedig ezek a tüdőbaj tünetei. A bőrön, akárcsak a tenyéren vagy a talpon, reflexzónák találhatók, ezért jelzés értékű, hogy hol jönnek ki a pattanások, anyajegyek, vagy beszédes nevükön a májfoltok.

A bőr a külvilággal való kapcsolattartás szerve, mesél belső lelkiállapotunkról is. Nagyon könnyen változik: a „keserűség-ráncok” plasztikai műtét nélkül is képesek elmúlni, ha valaki megvigasztalódik, és szó szerint kisimul az élete. Ugyanígy „húszéves kor felett mindenki felelős az arcáért”: jellegzetes hangulatunk rávésődik az arcbőrünkre.

Kire mondjuk, hogy vastag a bőre, akár a rinocéroszé? Az igénytelen, harsány, erős ingereket kedvelő emberre, aki a keveset nem is érzékeli, a sok pedig kevés neki – bármiről is legyen szó. Vastag bőrű embertársunk hajlamos hangosra feltekerni a zenegép gombját – és nem érti, miért tartják ezt elviselhetetlennek mások. Ő az, aki az erős fűszereket kedveli, beleteszi a méregerős „viperanyelv” paprikát társa levesébe, merő jó szándékból, hangosan nevet és izomból ölel, halálra rémisztve a vékony bőrűeket… Egyszerűen szó szerint vastag a bőre, neki erősebb ingerek adják a jó testi közérzetet, mint a kevésbé „páncélos” embernek. Tom Jones jó példa a vastag, darabos bőrtípusra.

A vékony bőr könnyen leég a napon, kékes tónusát a rajta áttetsző vénáknak köszönheti, gyakran allergiára hajlamos tulajdonosa – az allergia már önmagában is a túlérzékenység üzenete. A vékony bőrű embert környezete arisztokratikusan kifinomultnak tartja, nem véletlenül: ő kerüli a tömeget, a harsányságot, strandon is inkább az árnyékba húzódik, halkan és választékosan beszél. A vastag bőrű ember sokszor nem érti ezt: affektálónak, kényeskedőnek látja őt, pedig csak máshol van az ingerküszöbe, vékony bőre miatt kiszolgáltatottabb a külvilág hatásainak. El lehet képzelni, hogy egy párkapcsolatban mekkora félreértéseket okozhat önmagában ez a bőrtípus különbség!

A pergamenszerű, nagyon vékony bőr, amely finom hálózatként ráncosodik, már az emésztő- és kiválasztórendszer kifáradását jelzi. Mindenki jól teszi, ha kerüli a vegyszerekkel kezelt, egészségtelen ételeket-italokat, de ez a vékony bőrű emberekre különösen vonatkozik. Többet használ az ilyen bőrnek egy táplálkozás-rendbetétel bőséges folyadékfogyasztással, mint egy plasztikai műtét…

A ráncokról, redőkről összességükben elmondható, hogy ha felfelé kunkorodnak, az optimizmust, ha lefelé, az pesszimizmust jelent.

A szemzugnál felfelé álló huncut ráncocskák azt jelzik, hogy a szemek gazdája hajlamos a világ szépségeire koncentrálni, és nagyon megsértődik, ha valami „csúnyaság” kerül a szeme elé. Ilyen ráncocskák adják Michael Flatley, a világhírű ír táncos arcának jellegzetes karakterét. A lefelé álló ráncocskák olyan embert jeleznek, aki inkább az élet borús oldalát veszi figyelembe – ezt persze ő realizmusnak és gyakorlatiasságnak nevezi! A mély szemzugráncok jó megfigyelő, erősen koncentráló ember sajátjai, hiszen ő sokszor húzta össze figyelőn a szemét, a ráncok így állandóvá válhattak. Nézzük csak meg Kupa Mihály vagy Sting arcát. Ezek a redőcskék már a húszas életévekben elkezdenek kialakulni. Akinél idős korban is feltűnően hiányoznak, az kedvesen felelőtlen, az életet könnyedén vevő, porcelánarcú lélek – vagy most esett át egy szépészeti műtéten…

A szemöldökök közötti mély redők a szigorúság jelei, az ilyen ember sokszor vonta össze szemöldökét – de felbukkanásuk azt is jelezheti, hogy sürgősen szükségünk volna egy új szemüvegre!

A homlok közepén húzódó mély, vízszintes redő inkább férfiakra jellemző, és főleg olyan férfiakra, akik az apjukkal, vagy az apjukhoz hasonló emberekkel, intézményekkel harcban állnak, eleve harcos természetűek – ezért nevezik ezt Mars-redőnek is. Gyakran látni harcművészek, rendőrök, katonák, kommandósok, vagy őket megszemélyesítő színészek - mint amilyen Robert De Niro, Steven Seagal, Kojak – homlokán ezt a jelet. Hölgyek esetében ritka, de elgondolkodtató dolog!

Az orr melletti mély, bevésődött redők a gyomor gyengeségét jelzik. Akinek sokszor „nyomja a bögyét valami”, az hajlamos a szó szerint epés, mérges megjegyzésekre, nem véletlenül hasonlítják az ilyen arc gazdáját bulldoghoz. A sima, orcaredő nélküli arc gazdája viszont túlontúl simulékony lehet, aki mondat közben is képes változtatni mondanivalóján, ha úgy látja, hogy nem tetszene – ő túlságosan konfliktuskerülő. Sok fiatal, szép lány nem mer mosolyogni, nehogy „mosolyránc” képződjön az arcán, de hát az amúgy is kialakul, no és mindenki tudja, hogy kellemes, derűs, megnevettethető jellemet takar, és kinek ne volna szimpatikusabb ez, mint egy érzéketlen, kifejezéstelen porcelánbaba társasága? A mosolyránctól „eggyel kijjebb” ki tud alakulni egy második vonal is, ezt „karrier-redőnek” nevezik. Valóban gyakran látjuk sikeres üzletemberek, politikusok, színművészek – például Clint Eastwood, Kadhafi – arcán.

A száj sarkánál lévő feltűnő bemélyedés lehet a folyadékhiány jele, főleg ha az ajkak hajlamosak a berepedezésre is. Az innen lefelé induló, mély ránc – nézzük csak meg Gobbi Hilda arcát – erős, határozott egyéniséget jelez, aki sokszor nem is túl kellemes a környezete számára. Mindenről van véleménye, és nem is tartja magában. Hajlamos lehet a negatív megjegyzésekre – „ugye, én megmondtam!” –, és a keserűség idővel nyomot hagy az arcán. Ha ez a személy oldja saját kritikus hajlamát, szó szerint kisimul az arca – nem is beszélve arról, hogy környezetében is sokkal népszerűbb lesz!

Láthattuk, hogy a bőr, a ráncok, az arcvonások milyen sokrétű, gazdag jelentéssel bírnak tulajdonosukról, annak testi-lelki állapotáról. Valójában minden meglátszik a testen – a szépítő szakember munkája pedig vissza tud hatni a lélekre. Így a testi-lelki egészség megőrzésének, visszaszerzésének fontos eszköze ez – a szépségen túl.

Szöveg és illusztráció: Halász Alexandra