Sokan, és sokszor feszegetik azt a kérdést, hogy vajon mi lehet a siker titka? Léteznek persze sikerreceptek, melyek elvileg megválaszolhatnák a nagy kérdést, ám egy biztos: használhatatlan bármiféle recept, ha a sikert „csak" óhajtjuk, ám dolgozni érte, nem tudunk...
Soós Orsi valószínűleg jól tudja ezt, hiszen már az iskolapadban megtanulta, hogy bizony, az asztalra le kell tenni valamit... És nem is rossz így indulni a pályán, a sikerek felé...

 

- Hogyan választottad a kozmetikai pályát? Divatból, vagy „ösztönösen"?

- Egyik sem, ugyanis nem akartam kozmetikus lenni, eszembe sem jutott, mivel eltökélt szándékom volt, hogy fodrász leszek...

- Mégsem az vagy...

- Az érettségi után a nagymamám beszélt le a fodrászatról, helyesebben, megkérdezte tőlem, hogy miért nem leszek inkább kozmetikus. Én pedig, azt mondtam, hogy rendben, akkor kozmetikus leszek. Nos, így lettem kozmetikus. Mindenesetre a fodrászati terveimről még nem tettem le...

- Akkor erre még visszatérünk... Most azonban kozmetikus vagy, mellette pedig sminkes. Sőt, már inkább sminkes...

- Igen, öt évvel ezelőtt végeztem Debrecenben a kozmetikus iskolát, tehát alapjában véve kozmetikus vagyok. Természetesen tanultunk sminkelést is, de nem olyan óraszámban, mint pl. egy sminkiskolában. A sminket tanárom, Kórós Csabáné szeretette meg velem, mert nagyon jó tanár volt.

- Te pedig jó tanítvány, hiszen életed első sminkversenyét meg is nyerted...

- Az iskola indított el a debreceni Főnix kupán, tulajdonképpen ez egy kötelező verseny is, végzősöknek. „Természetesen" nem számítottam arra, hogy megnyerem a versenyt, egészen váratlanul ért, ugyanakkor nagyon nagy kedvet kaptam a versenyzéshez, felnőtt kategóriában még kétszer sikerült elhoznom az első helyezést, ugyanerről a versenyről!

- Tanulmányaid, és a szép sikerek is Debrecenhez kötnek, ám most már itt élsz a fővárosban...

- Négy évig dolgoztam Debrecenben, majd a szülővárosomba költöztem vissza, és nem olyan régen, idén május óta élek és dolgozom Budapesten. Egy fodrászszalonban bérelek üzletrészt, mint kozmetikus, sminkesként pedig rendszeresen járok különböző rendezvényekre.

- Kinél tanultad a sminkes szakmát?

- Egyszer, egy bemutató után kerestem meg Sipos Zitát azzal a kéréssel, hogy szeretnék tanulni tőle. Ő elvállalta a tanításom, én pedig nagyon boldog voltam, igaz akkor még mindennap „ingáztam" Budapestre.

- Mennyi ideig tartott a tanulás?

- Az még ma is tart, sőt, sohasem lehet abbahagyni. Három éve dolgozom Zita mellett, de emellett természetesen „külön útjaim" is vannak, nincs semmiféle megkötés e tekintetben. Például együtt dolgozom VVGábor fotóssal, és gyakran sminkelem a kedvenc modellem: Czifra Vikit is.

- Van sminkes példaképed?

- Hogyne, Sipos Zita. Számomra régen is, most pedig még inkább az ő munkája és hozzáállása a példaértékű. Mindemellett ismerem a külföldi sminkesek munkáit is, de meggyőződésem, hogy a magyar sminkesek a legjobbak!

- Nem tartottál attól, hogy egy mester mellé kerülve elveszik, vagy nem is lesz saját stílusod?

- Nem. Zita mindig hagyta, sőt, el is várja, hogy saját ötleteim legyenek. Tudom, előfordul, hogy valakinek „letörik a szárnyait", ami nem helyes, ám engem hagynak szárnyalni!

- Készülsz mostanában is versenyre?

- Igen, éppen két verseny előtt állok. Nagyon nem izgulok, hiszen szeretem a versenyeket, arról nem beszélve, hogy ott is sokat lehet tanulni!

- Ennyi elfoglaltság mellett pedig, a fodrászatról sem tettél le...

- Igen, mint említettem, sőt, még az idegenvezetés is érdekel! Úgy hiszem, amit az ember megtehet, azt tegye is meg. És ne mondjon le az álmairól...

Szöveg. Velczán Julia