Életmódváltás pszichológus szemmel

Szöveg: Balasi Margit

 

Az emberi élet, de a Földünkön élő élővilág működése sok törvényszerűség irányítása mentén zajlik. Az egyik ilyen szabályzó a periodicitás. Gondoljunk például az évszakváltásra, a nappal és az éjszaka egymásutánjára, az apályra és a dagályra, a születésre és a halálra, stb.

Fontos tudnunk, az emberi élet is szakaszosan zajlik, minden életszakaszban más és más feladatot kell megoldanunk, így lépve bele a következőbe, haladva előre életünkön. Így követte a megszületésünket a fejlődésünk, növekedésünk, idegrendszeri programozásunknak irányításával a gyermekkorunk, kamaszkorunk, fiatal felnőttkorunk. És most, aki ezeket, a sorokat olvassa, az érett, felnőtt korba lépett, halad előre élete „létráján".

Fontos tudnunk, hogy az emberi boldogság, elégedettség állapotának elérése nem egyszerű, feladat nélküli, ajándékba kapott adomány. Minden életszakaszunkban különböző feladatokat kell megoldanunk, nem is akárhogyan, gondoljunk csak a pályaválasztás, a gyermeknevelés feladatira. Nem mindegy az sem, milyen lelki, pszichés állapotban találnak meg bennünket feladataink. Ma már tudjuk, hiszen sokat olvashatunk róla, hogy tennünk kell azért, hogy sikeresek legyünk, tudnunk kell, mire vagyunk képesek, milyen képességekkel, tehetséggel áldott meg jó sorsunk, milyen készségeket kell fejlesztenünk magunkban ahhoz, hogy életünket elégedetten, öröm és munkaképesen éljük.

Életünk során több szerepben - ráadásul egyszerre működtetve ezeket - kell hatékonyan szerepelnünk. A nő és a férfi egyszerre szerető társ, kedves gyermeke szüleinek, hatékonyan tevékenykedő „munkaerő", szülője gyermekének valamint baráti társaságának oldottan viselkedő, felszabadult tagja. Ember legyen a talpán, „pestiesen" szólva, aki ezekben, a helyzetekben, mindig, minden esetben jól tudja teljesíteni.

Mégis, nem lehetetlen jól működnünk, hiszen az emberi életben nincs lehetetlen, csak esetleg szabad akaratunkból lemondás, nem vállalás, elengedés.

Az út mindenképpen a tudatosságunkon keresztül vezet a helyes döntésig. A helyes döntés pedig az, hogy testileg és lelkileg, ami nem választható szét, jó karban legyünk.

Mi kell ahhoz, hogy ezt a jó karban levés állapotát elérjük?

Egyszerű és kézenfekvő a válasz, megtalálni azt az egyenletes fizikai és lelki állapotot, ahogyan jó érzem magam. Kimondani egyszerű, a megvalósításához az önmagunkba nézés elengedhetetlen. Milyen a táplálék bevitelem, megfelel ezen a testem szükségleteinek? Mennyi időt fordítok a mozgásra, kielégítő-e a kondícióm, mennyi időt szánok a lelki egészségem ápolására, tudom ezen, ha túlterhelt vagyok, milyen technikákkal tudom megoldani a feladataimat? Tudom e mi a stressz? Mindenkinek van valami elképzelése arról, mit is takar a stressz fogalma. A legtöbb ember azonban nehezen tudná pontosan meghatározni. Amikor azt mondom „stressz alatt vagyok", gyakorlatilag fáradtnak, bosszúsnak, nyomottnak, feszültnek, csalódottnak érzem magam. A stressz szó a mindennapi beszédben mindig valami negatívat jelent. A stressz azonban nem mindig negatív. A stressz nélküli test halott. Állandóan szükségünk van egy kis stresszre ahhoz, hogy működjünk. De a túl sok és túl kevés stressz egyaránt bajt okozhat. Ha lázunk van, az nem jelenti azt, hogy a testünknek korábban nem lett volna hőmérséklete. A láz csak azt jelzi, hogy a hőmérsékletünk magasabb a normálisnál. Hasonlóképpen az a kifejezés, hogy „stressz alatt vagyok", azt jelenti, hogy a hatások erősebben annál, amit szeretnék. Túl sok van belőlük.

A stresszt meghatározhatjuk úgy, hogy:

A test „koptatása"

vagy

Az a mód, ahogy a test mindarra az igénybevételre reagál, aminek ki van téve az életben.

A legtöbben a stresszt szellemi-fizikai hatáshoz kötik, pedig a stressz sokkal inkább fizikai.

Ha valakit valamilyen hatás ér (mondjuk a stressz okozója által), a hatás az agyban rögzül. Az agy ezután üzenetet küld a testnek, hogy reagáljon és ez végül különböző folyamatok láncolatává alakul. Azokat a folyamatokat, melyek a testben mennek végre, stresszreakcióknak vagy stressz válaszoknak nevezzük.

Az ember állandóan stresszhatásoknak van kitéve, s azokra folyamatosan stresszreakciókkal válaszol. Ez a válasz gondoskodik arról, hogy bizonyos helyzetekben jobban működjünk, sőt egyes esetekben azt, hogy túléljünk valamit.

Ennek előfeltétele, hogy a stressz válasz ne legyen túl erős, vagy ne tartson túl sokáig. Ha a stressz válasz ereje nagy vagy ideje túl hosszú, akkor esetleg helytelenül reagálunk, vesztesek leszünk, vagy hosszú távon egészségünk kerül veszélybe.

Mindenki számára elkerülhetetlen, hogy megtalálja a stressz kezelésének, irányításának módját, illetve azt, hogyan tud együtt élni vele. Mindenkinek külön stressz-programra van szüksége, tudatosan vagy öntudatlanul. Különben nem is tud működni. Minél céltudatosabban dolgozol a stressz-programodon, annál jobban fogsz működni.

Önmagam kontrollálásához, a jó működéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy rendszeresen vessek pillantást, vizsgáljam meg életmódomat. Javaslom, hogy hallgassuk meg testünk üzeneteit, és használjuk fel ezeket az üzenetek arra, hogy saját életprogramunk legyen, tudatosan, magunkra figyelve dogozzuk ki, állítsuk össze azt a módszert, amivel hétköznapjainkat boldogan, testileg és lelkileg egészségesen élhetjük. Ehhez persze szükséges az is, hogy milyen szolgáltatások érhetők el lakóhelyünkön, mi fér bele az időnkbe, és milyen prioritási sorrendet állítunk fel stb.

Talán nem titok az sem, hogy a ma összeállított egészség megőrző program, nem élethosszig tartó és végleges. Természetesen vannak standard elemek, de a változtatás lehetősége, esélye és feladata mindig adott, ahogy haladunk előre életünkben.

Tudatosság és önszabályozás nélkül mindez nem kivitelezhető, nem csak az élethez, de az életmódváltáshoz is szükséges az emberi tudat. Használjuk, működjünk, hogy átéljük a mindenkor számunkra adott boldogság élményét. Testileg és lelkileg egyaránt.

Mottóként álljon itt egy üzenet, mi segít abban, hogy életprogramunkat sikerre vigyük: „Az embert nem a dolgok zavarják, hanem az, amit elképzel róluk".

 

Szöveg: Tóth Katalin kozmetikusmester
Fotó: Veres Dalma