A cranio - szakrális terápia történelme több ezer évre nyúlik vissza az időben, de a világ számára csak nem olyan régen nyílt lehetőség a megismerésére. Hazánkban újdonságnak számít, olyannyira hogy kizárólag egyetlen helyen oktatják négy szintben ezt a metódust.

 

A legtöbb harcos-lovas népnek volt csontkovácsa, aki ismerte a kezelési módokat a csatákban és a vadászatokon előforduló balesetekre. Ázsiában inkább kultikus jelleggel bírt, de mai napig alkalmazzák tudatzavarok, pszichés panaszok kezelésére. Európába a görög Kraniosz-szigetről került át. Innen a koponya - cranio - elnevezése is. Főleg papi beavatások alkalmával került rá sor, de kultuszából mára kinőtte magát. A „sacral" szó jelentése keresztcsont.
A modern orvoslás magával a terápiával az 1920-as években kezdett el foglalkozni, William Gardner Shutherland kezdeményezésével. Az agysebész orvos elgondolkodott azon, hogy ha megvizsgál egy koponyát, miért van az, hogy a varratok mindig megmaradnak az összecsontosodási folyamatok ellenére a koponyán. Manuális vizsgálattal elkezdte a saját, majd mások koponyáját vizsgálni. Felfedezte, hogy ha az ember megfogja a fejét, a szívdobogás és a légzés érzetétől függetlenül 8-10 ütem/perces mozgás is érzékelhető. Eleinte nem tudta, hogy ezt mi okozza. Különféle szerkezeteket készített, amivel a saját koponyájában lévő mozgást blokkolta.
A 70-es évek közepén John E. Upledger agysebész, a mai cranio-szakrális terápia ősatyja fejlesztette tovább egy műtét során történő észrevételével. Az agyhártyáról kellett eltávolítani egy meszes rögöt úgy, hogy maga a hártya, más néven dúra ne sérüljön meg. Az volt a feladata, hogy a dúrát tartsa feszesen, nehogy elvágják. Nem tudta megtartani az ún. cranio-szakrális ritmus miatt.

De mi is ez a rendszer? Az agyat, és a gerincvelőt az agyhártya borítja, melynek három rétege van. Középső rétegében (plexus choroideus) módosult agysejtek vannak, többek között itt is áramlik a gerincvelő folyadék. Ez folyamatos, de kóros esetekben nem állandó ritmusban termelődik. Ezt hívjuk cranio-szakrális ritmusnak.

Az agyat borító agyhártyában lévő folyadék nyomása állandóan változik, így nyomást gyakorol a koponyára. Ezért a varratok sosem nőnek össze, hanem egy picit mozognak. Ez merőben új felfedezés volt, hiszen az anatómia tankönyvekben is az állt, és áll mindmáig, hogy a koponya csontjai varratokkal kapcsolódnak egymáshoz, amik később összecsontosodnak és ezután már egységes egészként összeállva mindennemű mozgást kizárnak maguk között. De felmerült a kérdés, hogy miért esik szét sokszor egy régészeti ásatás során előkerült koponya a varratok mentén.

A terápia mindig a páciens általános állapotfelmérésével kezdődik meghatározott pontok nyomásán keresztül, a fejen és az egész testen. Így figyelhető meg a rendszer ritmikus pulzálása, melyet 2 dl folyadék okoz. Ezt ún. palpációs, puha érintéses technika követi, melynek segítségével távolíthatóak egymáshoz képest a koponya csontjai.

Milyen problémákat okozhat az, ha a koponya bizonyos részeinek cranio-szakrális ritmusa megtörik? Fejfájást, fülzúgást, állkapocs problémákat, szédülést, stresszt, gerincproblémákat, magas vérnyomást, valamint emésztési zavarokat. Ezeknek lehet többek között születési rendellenesség az oka, ezért pl. Amerikában vannak olyan terapeuták, akik az újszülött gyermekek fejét átvizsgálják. A trauma, a rágási problémák és a stressz is okozója ezeknek a rendellenességeknek. A terápia során finom 5-10 grammos nyomással-húzással nyújtják meg a koponyában lévő elasztikus rostokat. A páciens állapotától függően a kezelések heti kétszer ajánlottak. Külfölddel ellentétben Magyarországon még nincsen bejegyezve, de az elismertetésről szóló kérés már megtörtént.

   

                                                             

   1. Koponya cranio ritmusának érzékelése

2. A ritmikus mozgás érzékelése a sarkon...

3. ...a combon

4. ...a bordákon, bordaíven.

5. Váll izület lazítása.

6. Nyelvcsont lazítása.

7. Homlokcsont emelése.

8. Fül - halánték csont kimozgatása széthúzással.

9. Falcsontok széthúzása.

10. Állkapocs izület lazítása.

Szöveg: Szirmay Orsolya
Fotó: Veres Dalma