Ma már egészen természetes látvány, ám néhány évvel ezelőtt még igencsak megbámulták az emberek egy-egy promóciós rendezvényen a félmeztelen lányokat, akik a testükre pingált márkajelzést viselték felsőrész gyanánt.
Természetesen, mint minden, a testfestés műfaja is sokat fejlődött, nemcsak technikájában, hanem képviselőinek számát tekintve is.
A Manó művésznév is egy ilyen képviselőt takar, de ez a név sem ismeretlen már a szakmában. Munkái egyre több kedvelt szórakozóhely falairól köszönnek vissza, és természetesen egyre több testről...

 

- Tulajdonképpen hogyan lesz valakiből testfestő?

- Mivel Magyarországon ilyen jellegű képzés nincsen, így azt gondolom, hogy elsősorban azokból, akik grafikát, festészetet tanultak, vagy nem tanulták, csak nagyon jók e téren, és szeretnének kipróbálni magukat egy izgalmas területen, illetve a sminkesek számára lehet vonzó a testfestészet.

- Téged mi vonzott a testfestészethez?

- Érdekes, de egyáltalán nem egy tudatos döntés eredménye. Még iskolás koromban kiderült, hogy jó a kézügyességem, én pedig, rengeteget rajzoltam, festettem. Eleinte persze csak a magam szórakoztatására, de később már „üzletté" vált, hiszen, ki ne akart volna abban az időben egy birodalmi lépegetőt, vagy E. T.-t látni a szobája falán? Én szívesen elkészítettem a megrendelőknek - az iskolatársaimnak -, és ez elég szép zsebpénzt biztosított. Tulajdonképpen akkor érezhettem rá arra, hogy milyen jó dolog azt csinálni, amit az ember a legjobban szeret, és még pénzt is keresni!

- De azután mégis temetőben dolgoztál... Miért mentél oda?!

- Egyáltalán nem véletlenül mentem oda dolgozni. Ott volt a rendőrségi korbonctan is, ha lehetett, kértem magam segítségnek. Így megismerhettem az emberi test felépítését, anatómiáját, izmok rajzolatát.

- Később alkalmazni tudtad a tapasztalataidat a munkáid során?

- Hogyne, hiszen éppen ez volt a lényege.

- De nem lettél mindjárt testfestő...

- Abban az időben, úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt, még nem volt ennek hagyománya Magyarországon, így rajzoltam, festettem, mellette pedig, tetoválásokat készítettem. Utóbbit is magamon próbáltam ki először... Négy évvel ezelőtt költöztem fel Budapestre, és készítettem egy saját honlapot, ahol a munkáim láthatóak. Természetesen, a bemutatkozásom mellett felsoroltam mindazon dolgokat, amivel foglalkoztam, és véletlenül odakerült az is, hogy „testfestés".

- Nem féltél attól, hogy mindjárt másnap felhív egy megrendelő testfestéssel kapcsolatban?

- Nem foglalkoztam vele, de tényleg felhívtak. Én akkor elvállaltam, de elmondtam azt is, hogy nem ismerem még pontosan, hogy milyen anyagokkal kell egy testen festeni, de a megrendelő biztosította a festéket, így aztán elvállaltam...

- Hol tanultad meg, hogy mi minden kell a testfestéshez?

- Mivel szinte azonnal beleszerettem a testfestésbe, úgy gondoltam, képezni kell magamat, így aztán Ausztriában töltöttem egy kis időt, és tanultam. Különböző technikákat sajátítottam el, így aztán amikor hazajöttem, akkor már tudatosan kerestem a lehetőséget, hogy megmutathassam magam.

- Ez sikerült is, hiszen díjat nyertél...

- Igen, tavaly Ausztriában indultam egy versenyen, ahol harmincegy indulóból a tizenötödik helyezést értem el, és akkor gondoltam úgy, hogy talán itthon is érdemes lenne kipróbálni magamat. Időközben jó barátságba kerültem a fodrász Mavrák Erikkel, és közösen indultunk az egyik tavalyi országos bajnokságon. Onnan elhoztuk az első díjat, idén pedig az osztrák vb-ről az ötödik helyezést, ami nagyon jó érzés, és tulajdonképpen jelzés arra, hogy érdemes ezzel foglalkozni!

- Elvégeztél egy sminkiskolát is...

- De nem akarok a sminkesek babérjaira törni... Viccet félretéve, azért végeztem el a sminkiskolát, mert sok versenyen csak ilyen bizonyítvánnyal lehet részt venni, nekem pedig fontos a verseny és a versenyzés. Úgy hiszem, egy verseny függetlenül attól, hogy hányadik helyezést ér el valaki, kihívás és megmérettetés, ami által fejlődik az ember.

- Tudjuk, hogy egy festő mivel dolgozik, de egy testfestő?

- Többféle technika közül lehet választani, éppen úgy, mint a festészetben. Szivacs, ecset, szórópisztoly, azaz az air-brush, attól függ, hogy ki melyikkel bánik a legjobban, illetve mit kíván maga az elkészítendő mű.

- Az alapanyagokat hol lehet beszerezni?

- Mindenhez hozzá lehet jutni a szakboltokban, ám ha mégsem, akkor Ausztriában egészen biztosan.

- Mitől más egy testfestés, mint például egy hennával készült remekmű?

- Éppen az anyagokon van a hangsúly. A henna száradási ideje két-három óra, míg a festék pár másodperc alatt megszárad, és huszonnégy órán át egészen biztos, hogy megmarad a bőrön. Utána egyszerűen lemosható. Éppen a gyors száradás a nagy előnye, hiszen egy-egy bemutatón pillanatok alatt több tucat modellt lehet megfesteni.

- Szeretsz ezeken a bemutatókon dolgozni?

- Igazság szerint a testfestésnek nem az ilyen jellegű bemutatók adják meg a szépségét, amikor pillanatok alatt ráfestjük a modellekre a kért lógót, emblémát, vagy amit éppen kérnek. Ugyanakkor éppen a gyorsaság miatt lehet sokat tanulni, mert a gyorsaság sokat számít a versenyeken - így tehát ezek a bemutatók rendkívül hasznosak is lehetnek. Miért ne szeretném?

- Véleményed szerint, tud még továbbfejlődni a testfestés?

- Hogyne, hiszen nagyon sok lehetőséget rejt magában, még számtalan kiaknázatlan területe van, éppen azért, mert újdonságnak számít. Ma, Magyarországon kevés testfestő van, de talán azért is, mert ilyen képzés nincsen. Pedig egészen biztos, hogy jó művészekre legalább akkora igény lenne, mint magára a testfestészetre!

Fotó: Lukács Krisztián
Szöveg: Velczán Julia