Etika vagy erkölcs? A kettő ugyanarról szól, bár utóbbi kifejezést gyakrabban használjuk elsősorban jelzőként. Azt hogy etikátlan, sűrűn mondogatjuk, ám legtöbbször csak egymás között, amikor egy-egy történetet hallván kivesézzük hogy az etikus volt-e, vagy sem. Amikor valamit etikátlannak találunk, esetleg többen is, nos éppen akkor kellene felemelni a szavunkat azért, hogy legközelebb ne forduljon elő.
Báthory Katalin kozmetikusmester több mint harminc éve dolgozik a szakmában, mint kozmetikus, emellett oktató és az ipartestület elnökségi tagja. Az elmúlt évtizedek szakmai tapasztalata alapján beszélgettünk vele szakmai etikáról - úgy általában...

- Melyek az oktatásnak azon területei, ahol különösen nagy hangsúlyt kell fektetni az etikára, az etikus magatartásra?

- Tulajdonképpen az oktatás minden területére ki kell, hogy terjedjen az etikailag kifogásolhatatlan hozzáállás, ám nem csak a tanárok, oktatók részéről, hanem a tanulók részéről is. Magam részéről elmondhatom, hogy mindig csak annyit adtam, és adok tovább a tanulóimnak, amennyit én magam biztosan tudok. Nyilván fontos a tankönyv a szakma elsajátításához, de fontosnak tartom hozzáadni személyes szakmai tapasztalatomat, hiszen az elmélet olykor nem támasztja alá a gyakorlatot. A másik fontos dolog, hogy a tanulónak csak olyan feladatot adok, melyben én magam is teljesen biztos vagyok. Egyébként pedig, aki tanulót vállal, annak tudnia kell; önként választotta, nem kötelező. Ugyanakkor a tanulótól is elvárható, hogy ne értékelje túl magát, és fontos hogy szem előtt tartsa, áldozatot kell hoznia azért, hogy később jó szakember legyen egy jó szalonban.

- Az teljesen elfogadott dolog, hogy esetenként a tanuló „dolgozik" egy vendégen? A vendég tudja, hogy tanuló végzi a kezeléseket?

- Ez egy szintén fontos dolog, hiszen a vendég akár azt is mondhatja, hogy ő még azt sem szeretné, hogy a tanulók nézzék az ő kezelését. A vendégnek tudnia kell, és a beleegyezését kell, hogy adja ahhoz, hogy például egy szempillafestést tanuló végezzen. Nem etikus dolog elhallgatni a vendég elől semmit, de az összetettebb kezeléseket nem is ajánlatos tanulóval végeztetni, hiszen még nem áll a tudása magaslatán.

- A tanulóktól mi az elvárható hozzáállás akkor, amikor már a szalonban, vendégekkel foglalkoznak?

- Elsősorban, hogy maximális mértékben alkalmazza a szakmáról tanultakat, és ezzel nincs is semmi gond, hiszen a gyakorlatban ez általában így működik.

- Beszéltünk az oktatás etikájáról, ugyanakkor felmerülnek kérdések a termékek használatával kapcsolatban is.

- A termékhasználat úgy gondolom, teljesen egyénre szabott, hiszen jó esetben minden kozmetikus kipróbálja az adott terméket, mielőtt alkalmazná a vendégén is. Nem tartom elfogadhatónak azt, amikor valaki anélkül dicsér vagy adott esetben szid egy terméket, hogy azt kipróbálta volna. Ez azonban nem csak a kozmetikusok részéről fordulhat elő, sajnos bizonyos cégek reklámkampányt építenek más gyártók termékeinek pocskondiázására. Igaz, ez már inkább reklámetikai kérdés, de meggyőződésem, hogy új terméket így bevezetni nem lehet.

- Egy kozmetikus esetében mi az, amit szakmailag elfogadhatatlannak tartasz?

- Elsősorban a szakmaiatlan hozzáállást. Kiragadva egy termékhasználati példát; amikor a szalon polcán egy bizonyos cég termékének a tégelyében nem az, hanem egy olcsóbb készítmény van, és ezt alkalmazza úgy a kozmetikus, mintha az az adott cég terméke lenne. Ez etikátlan hozzáállás minden értelemben, hiszen nem csak a vendéget, de a gyártó céget is becsapja. Sőt, elgondolkodtató, mit tanul ebben az esetben egy kozmetikustanuló? A tananyagnak nem része, a „hogyan csapjunk be mindenkit" című fejezet, tehát a gyakorlatban sem kellene bemutatni!

- Amióta a pályán vagy, nagyon sokminden megváltozott. Véleményed szerint az eltelt idővel párhuzamosan igényesebb is lett a szakma?

- Az igaz, hogy az elmúlt tizenöt év termékek dömpingjét hozta. Annak idején, jó esetben két-háromféle termékkel dolgoztunk, ma már szinte nem is lehet követni az újabb és újabb technológiákat és alapanyagokat. Így aztán az is a kozmetikus feladata, hogy naprakész legyen az újdonságokból. Az alapanyagok igen magas színvonalúak, tehát nem olcsók. Míg tíz-tizenöt évvel ezelőtt szinte minden nő programja volt „beugrani a kozmetikába", ma már ez nem így működik. A vendég tehát, aki betér a kozmetikushoz, joggal vár el magas színvonalú kezelést azért a pénzért, amit kifizet. Ami pedig elszomorít, az az, hogy a szakma időközben elfelejtkezik azokról a kozmetikusokról, akik annak idején saját termékükkel hoztak színt, újdonságot és minőséget a kozmetikusok munkájának a segítésére. Úgy hiszem, ez nem helyes, hiszen ma, a mobiltelefonok korában megmosolyoghatjuk az ősrégi telefonkészülékeket, de akkor sem felejtjük el Bellt, aki feltalálta...

Szöveg: Velczán Julia