Mit nevezünk gyógyszernek?

Az emberek számottevő többsége úgy gondolja, hogy csupán az számít gyógyszernek, amit számukra az orvos vényre felír, majd azt a patikákban kiváltják, de már a különböző gyógytermékeket, azaz az eltérő gyógynövényekből előállított készítményeket, melyeket a házi egészségtárakból szereznek be, nem. Az orvos tágabb értelemben azonban úgy definiálja a gyógyszer fogalmát, hogy minden, nem táplálkozási céllal a szervezetbe juttatott termék ide tartozik. Azért mondhatjuk ezt, mivel a nem vényköteles készítmények is gyakorta igen hatékonyak, a különbség köztük és a gyógyszerek között - az engedélyezési eljárástól eltekintve - leginkább a megbízható ellenőrzésben és a mindig azonos minőségben van.

Azoknál, akik gyógyszert szednek, számtalan alkalommal jelentkezhet valamifajta bőrtünet, olyanon, amelyek a mindennapi életben szintén előfordulhatnak, a készítmények alkalmazása nélkül is. A szisztémásan a szervezetbe juttatott tabletták vagy injekciók jelentős része hatást gyakorol a bőrre, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt a páciens először gondolja. A generalizált tünetek a test teljes egészen jelentkezhetnek, de ezeket külön kell választani a nem annyira jelentős, kisebb tünetektől. A betegek, különösen miután elolvasták a gyógyszerek mellékhatásairól írt ismertetőt, tele vannak aggodalommal, hiszen minél hatékonyabb egy készítmény, annál több reakciót hívhat elő. Ugyanakkor tisztában kell lenniük azzal is, hogy a betegtájékoztatók nem feltétlenül aszerint íródnak, hogy mi a valószínű, mi a várható, hanem, hogy a termék tesztelése során mi fordult elő, mi történt az azt kipróbáló alanyokkal. Ezek elsődlegesen az allergiás történéseket foglalják össze, miközben sokkal gyakoribb, hogy a gyógyszerek egyéb mechanizmussal okoznak bőrtüneteket.

Az allergiás folyamatoknál több tényezőnek kell teljesülnie. Lennie kell egy egyéni érzékenységnek az adott készítmény iránt, mely a múltban való érintkezések során alakult ki, akár nyom nélkül. Azaz szedheti valaki a választott gyógyszert egy ideig tünetmentesen, miközben létrejön az immunválasz, amelyet a szervezet megjegyez, majd a következő találkozás alkalmával már azonnal, egy-két napon belül érkezik a nem várt reakció. Létezik olyan eset is, mikor valaki folyamatosan alkalmaz egy készítményt és közben allergizálódik, ilyenkor viszont legalább két hét telik el, míg megszületik az immunrendszerben a válasz, mely később, mint allergiás válasz meg is jelenik. Gyakori problémát okoz a diagnosztizálásban, hogy a páciens azt állítja, nem vett be az elmúlt időszakban semmilyen tablettát, úgy hiszi, csak a pár nappal korábban használtak okolhatóak a felmerült gondokért. Valójában azonban generalizált gyógyszertüneteket úgy is el lehet szenvedni, hogy valaki már hetekkel korábban kapcsolatba került a provokáló anyaggal. Természetesen előfordul olyan, hogy szinte rögtön, a készítmény lenyelését követően látható allergiás reakciók jelentkeznek. Fontos tudatában lenni, hogy az allergiás - tehát egy adott allergén ellen létrejövő immunsejtek közreműködésével jelentkező - válaszreakció a dózistól független, az ismétlődő találkozások során a tünetek egyre hevesebbé válnak, akár életet veszélyeztetők is lehetnek. Emellett napjainkban számtalan ugyanolyan hatóanyagú gyógyszer van forgalomban, így könnyen előfordulhat, hogy tévedésből ismét találkozik valaki a korábban számára problémát okozó anyagokkal.

A bőrtünetek minden esetben igen változatos képet mutathatnak, lehetnek csalánkiütésre emlékeztetőek, vagyis hirtelen tűnnek elő, viszketnek, majd viszonylag gyorsan visszahúzódnak, valamint kanyarószerűek, azaz szétszórt, kiselemű bőrtünetek, valamint skarlátra emlékeztetők. A generalizált gyógyszerkiütések jellemzője, hogy a felsőtesten jelentkeznek először, a mellkason, az arcon, a felső végtagokon, majd később, a folyamat előrehaladtával húzódnak lefelé. A kiütések egyik fajtája az úgynevezett lichenoid, melyre az egészen apró, tömött, sokszögű, viszkető beszűrt kiütések - papulák - feltűnése a jellemző, de az is előfordulhat allergiás reakcióként, hogy a test egésze kivörösödik.

Amennyiben csak bőrtünet jelentkezik, az önmagában még nem olyan nagy veszély forrása, mintha nyálkahártya tünet is kíséri az eseményt, hiszen e mellett a táplálkozás nehezítetté válik, a beteg általános állapota gyorsan romlik, mert nem tud enni, valamint inni sem kíván. Az egyik legsúlyosabb formája a gyógyszer előidézte reakciónak, amikor a teljes bőr olyan hatást kelt, mintha le lenne forrázva, majd néhány óra leforgása alatt kitejdeten hólyagos lesz és ledobódik. Ez is egy allergiás mechanizmusú válasz, szerencsére nagyon ritka, Magyarországon évente csupán néhány tucat ember szenvedi el. A betegek életkilátásai azonban meglehetősen rosszak a felboruló teljes vízháztartás, a komoly a fehérjevesztés miatt. Az úgynevezett Lyell-szindróma legsűrűbben a pszichiátriai szerek, egyes antibiotikumok alkalmazása során alakul ki.

A különböző anyagok nem kizárólag allergiát válthatnak ki, hanem más ismert állapotokat, arra alkatilag hajlamos, érzékeny embereken. Klasszikus példa erre, hogy a béta-blokkolók, melyek hatékony szívgyógyszerek, a pikkelysömört indukálják, azaz a betegség csak abban az esetben jelentkezik, ha a készítményt az egyén alkalmazza. A pszichiátriában használt lítium is provokálhatja a pikkelysömört. Utóbbit ma már egyértelműen immunbetegségnek tartják a hozzáértők, jellegzetessége, hogy az immunsejtek a hámsejteket nagyon gyors sejtosztásra kényszerítik, ami változatos bőrtünetekkel jár, de a teljes szervezetet érintő betegség. Ismert mellékhatásai vannak az említetteken kívül a vérnyomáscsökkentőknek is, így például járhatnak a bőr kipirulásával, fokozott vérkeringésével, esetleg tartós értágulattal. A hatás mindenkor összeadódik, erősen dózisfüggő.

Említést kell tenni a fényérzékenyítő, illetve a hormontartalmú szerek hatásairól. Előbbiek molekuláiknál fogva olyanok, hogy fokozottan fényérzékennyé teszik a szervezetet. Speciális és célzott alkalmazásuk a pikkelysömörhöz kötődik, mely betegségnél jelentős javulás érhető el a PUVA-terápiával, vagyis a megfelelő gyógyszer és az UVA fényforrású kabin használatával. Közismert tény, szintén egyéni fogékonyságtól függően, hogy a nők arcán a terhességük alatt, a megváltozott hormonhatás okán, kiterjedt, barnás színű foltok jelentkezhetnek, mindenféle gyógyszerhasználat nélkül is. Ugyanezeket a tüneteket ugyanúgy előhívhatják hormonális fogamzásgátló szerek is. Az így kialakult arci foltosság, a chloasma nem számít komoly betegségnek, de mégis aggasztó lehet, hiszen a foltok meglétével a bőr kontrasztossá, térképszerűvé válik, olyan mintha óriási szeplők fednék az arcot. A tünetek nagyon lassan húzódnak vissza és sajnos viszonylag kevés módja ismert az orvoslásuknak. A fogamzásgátlók a bőr zsírosságára szintén hatnak, számos esetben azért is szedik a hölgyek, hogy a fokozott faggyútermelésüket visszaszorítsa. Nem elsőválasztású terápia ugyan, de sűrűn előfordul az alkalmazása. A bőr mellett a köröm és a haj állapotán is változtathatnak, hol pozitív, hol negatív módon, az eredmény egyik esetben sem jósolható meg előre.

Összegzésként tehát elmondható, hogy soha nem elegendő a gyógyszerek mellékhatásairól írt betegtájékoztatót elolvasni, ahogy számolni kell a használt gyógykészítményekre jelentkező bőrreakciókkal is. Figyelni kell a test válaszait, de a helyes értékelés mindig az orvos, nem pedig a beteg feladata. A tünetek meglehetősen sokrétegűek lehetnek, melyek pontos kivizsgálása, kezelése, gyógyítása szaktudást, hozzáértést és figyelmet igényel.

Szöveg: Wágner Szilvia

Szakértő: dr. Wikonkál Norbert bőr- nemigyógyász, kozmetológus szakorvos, egyetemi adjunktus