Márton Rózsa&Végső Gizella egyetemi barátsága, már több mint két évtizede tartó szakmai kapcsolttá alakult. A közös munka csak erősíti a barátságukat. A két megnyerő személyiséggel a kreatív műtermükben beszélgettem, ahol több színpadi és extravagáns ruhával is találkoztam.

- Honnan ered az ismeretségetek?

- Barátságunk még az egyetemi évekre tekint vissza. A Magyar Iparművészeti Egyetem textiltervező szakára jártunk, ahol 1985-ben nívódíjjal diplomáztunk, azóta együtt dolgozunk.

- Melyik munka volt számotokra a legnagyobb megmérettetés?

- Mindig a legújabb munka a legnagyobb megmérettetés, minden munkában van valami új és különleges. Az újság volt mérföldkő az életünkben, jó tervezési tematikát tanultunk, és megtanultunk team-ben dolgozni. Munkáink szerencsére nagyon sokoldalúak és változatosak. Nem lehet konkrétan behatárolni a milyenségüket, mert mindig újabb és újabb kérésekkel keresnek fel minket. Valójában mindent tervezünk, ami a konfekcióban nem található: egyedi kollekciót, alkalmi- és menyasszonyi ruhákat, hétköznapi ruhákat kismamáknak, televíziós műsorvezetők és előadóművészek öltözékeit, sőt, lakástextileket is tervezünk és kivitelezünk. Céges szinten: promóciós kollekciókat, host és hostess öltözékeket, formaruhákat, reklámfilmekbe, színpadi show-ra tervezünk. Ezeknél kevésbé tudjuk kibontakoztatni a kreativitásunkat, mert eléggé kötöttek. A speciális öltözékek, például az artista ruhák is igazi kihívást jelentenek. És ez a legnagyobb kihívás: megfelelni a feladatoknak.

- Mindig az adott munka a kedvenc munka. A L'Oréal színpadi műsoraira, és a Fátrai Krisztina fémjelezte Kemon fodrász-termékshow-kra szeretünk tervezni. Úgy kell elkészíteni a kollekciót, hogy mindenkire jó legyen. Egy termékshow-nál elsősorban a haj alapján választják ki a modelleket. Modellenként változik a magasság és a méret is. A színpadon, a végén egységesnek kell lennie. A színpadi tervezésnél elsősorban az összhangra fektetjük a hangsúlyt, és utána jöhetnek a részletek. De legjobban a saját bemutatót szeretjük, mert ilyenkor teljes mértékben a saját elképzeléseinket, ötleteinket valósíthatjuk meg. Az általunk kedvelt anyagokkal dolgozhatunk, nem korlátoz senki és semmi, szabadon szárnyalhat a fantáziánk.

- Itthon nagyon nehéz, mert kevés a választék. Sajnos sok üzlet nem teheti meg, hogy speciális anyagokat tartsanak, ezért Bécsbe járunk anyagot venni. Ha nem találunk olyat, amire szükségünk lenne, akkor megpróbáljuk megcsinálni. Nem hátrálunk meg soha.

- A tervezés nem egy kötött dolog, nem tudunk bármikor leülni és tervezni. Fel kell töltődni, és kell valami inspiráció. Sok ötletünk például a zuhany alatt születik meg, a víz feltölt, felfrissít. De inspiráló hatása van a cipőknek, a képeknek, a lakáskultúrának, a design dolgoknak is. Inspirál még a formavilág és az építészet is. A virágok... És minden, ami szép.

A Márton & Végső Tervezőpárosról évszámokban:

• 1986-ban szerepeltek a Magyar Nemzeti Galériában rendezett divatkiállításon. Ugyanebben az évben részt vettek az amerikai nagykövetség divatbálján.
• 1987-ben, néhány társukkal együtt létrehozták a „Habitus" Alkotóközösséget.
• 1988-ban saját üzletet nyitottak „Műterem" néven, ahol egyedi tervezésű öltözékeket állítottak ki, stílusban hozzá illő cipőkkel, táskákkal és kiegészítőkkel.
• 1989-ben saját szervezésben létrehozták és kiadták a Vonal c. szabásmintás divatlapot, amellyel az volt a céljuk, hogy a hétköznapi vásárlóknak és a szakmabelieknek is kielégítő információkkal szolgáljanak.
• 1990-ben részt vettek a Stuttgarti Nemzetközi Pályázaton, ahol oklevelet nyertek.
• 1992-1999 között rendszeresen szerepeltek az összes „offline" rendezvényen, Bécsben és Budapesten.
• 1992-ben a Müncheni Avantgarde fesztiválon önálló divatshow-val vettek részt.
• 1993-tól többszöri alkalommal készített velük önálló műsort a „Mezítláb" c. televíziós produkció.
• 1998-ban létrehozták az Art'z Modell nevű pret-a-porté márkát, majd néhány év múlva a „Monarchia" nevű couture jellegű kollekciót.
• Ezen kívül számos kiállításon és bemutatón vettek részt.
• 2001 óta Márton&Végső Tervezőpáros néven dolgoznak saját műtermükben.

Szöveg: Ethei Zsuzsanna
Portré: Varga Imre